Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1984/1. szám (Salgótarján)

Műhelymunka - R. Várkonyi Ágnes: Megnyitó beszéd a szécsényi kiállításon (részletek)

Vagyis a nógrádi köznemesek a katonasággal közösen követelték ezt* Eldöntötték ezen az országgyűlésen, hogy a vitézkedő nemtelenek szabaditassanak fel a jobbágyság alól, személyeik szabadnak tekintessenek. Minden vármegyébe állítassanak szabad helységet a hajdúvárosok mintájára, s a katonáskodó nem nemes személy ott találja meg hazáját, hazájáért tett szolgálatának jutalmát. Ezek a köznemesek vívták ki azt a katonasággal együtt, hogy a nemesek felvállalták az adófizetést. Ugyan úgy, mint ahogy addig a jobbágyoknak kellett fizetni, megreformálják a kereskedelmet és az országnak a pénzügyeit. Ezeknek a köznemeseknek és végvári katonáknak a felfogásában a tudás, a műveltség nem valami külső dísz volt, hanem a fejlődésnek a feltétele. Ezek a köznemesek 1708-ban, amikor a szabadságharc már nagyon nehéz helyzetben volt és már a kifulladással küzdött, az eperjesi kollégiumban hatalaas tőkésített alapítványt létesítettek azzal, hogyha a szabadságharc elbukik, akkor is a művelődés, a tudás viszi tovább azokat a gondolatokat, azokat az értékeket, amiért ők a szabadságharcban küzdöttek. És valóban úgy is történt, hiszen