Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1983/2. szám (Salgótarján)

Kiállítások - Praznovszky Mihály: Mattioni Eszter kiállítása Szécsényben

út egyenletes, magas s z in vonalú állomásai, ügy kortársunk ő, hogy egyúttal a klasszikusok mércéjével nézve is halhatatlan immár művészete által. Egyéni, senki mással össze nem téveszthető színvilága, a magyar népi kultúra különleges szépségű megkomponálása alkotásaiban, az élet őszinte, szeretettel teli megjelenítése olyan különleges varázst adnak Mattioni Eszter műveinek, hogy egyetlen látogató sem mehet el közömbösen mellettük. Mindezeket a szakember Pogány Ö.Gábor igy fogalmazta meg a kiállítás remekművű katalógusának előszavában: "Mint Rudnay Gyula tanítványa anyagszerű olajfestéssel indult pályáján, a klasszikus fény-árnyék drámai tónusaival hitelesítette emberábrázoló szándékait. Ába Nóvák Vilmos, Patkó Károly, Szőnyi István fiatalabb nemzedéktársaként résztvett a temperatechnika meghonosításában, majd a szolnoki művésztelep törzstagjaként - harmincegynéhányévesen - kikísérletezte korunk új mozaikművészetét, a himeskövet. Nevét sokan főként mint ez utóbbi lelemény szabadalmazóját ismerik, pedig Mattioni Eszter a táblafestészet terén sé mondható kevésbé termékenynek. A művésznő életművét a sokoldalúság teszi gazdagabbá. Szerteágazó figyelmet követelő ténykedésére - valahány feladatának megoldása közben - a következetesség a jellemző, az a fajta álhatatosság, ahogyan művészi megér™