Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1983/2. szám (Salgótarján)

MŰHELYMUNKA - Szvircsek Ferenc: Bányászattörténeti kutatás Etesen

lehetővé válik, A salgótarjáni iparvidék egyik tipikus községét Etest és környékét /Karancsalja, Karancslapujtő, Ságújfalu, Baglyasalja/ jelöltük ki a kutatás központjának. Etes falu és a körülötte kialakult kolóniák /Amália, Albert, Gusztáv, Hau/ élete és fejlődése magán hordozza mindazokat a jegyeket, amelyek a kapitalizmus megjelenését, kialakulását, általánossá válását, majd a monopolkapitalizmus térhódítását mutatják egy sajátos mikrokörnyezetben. Etesnek, ennek az északmagyarországi községnek bemutatása - különböző metszetekben és idősíkokban - alkalmas arra, hogy az ált. fejlődés fő vonulatain túl érzékeltessük az adott település életében bekövetkezett változásokat, mind a gazdasági, politikai, szociális és kulturális életben. A Cserhát északkeleti részén, a 729 m. magasságig emelkedő Karánc

s , a "palóc Olimposz" hatalmas andezittömbje déli nyúlványánál fekszik Etes falu, a Ménes-patak és Dobroda-patak közötti 300-320 méter magasra emelkedő dombvidéken. Az oligócén és miocénkori lazább üledékből álló viszonylag magas, de eróziós völgyekkel bevagdalt, tagozott dombvidék jellemző határára. A mai hullámos felszin sokféle földtörténeti folyamat eredményeként alakult ki, határozta meg az itt élő lakosság földművelését állattartását és lakáskultúráját. A miocénkori barnaszénkincs ezt a környezetet és kultúrát alakította át. A község 1869-ben még kifejezetten mezőgazdasági jellegű község* a századfordulóra megszűnik a mezőgazdaság