Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1983/1. szám (Salgótarján)

Műhelymunka - dr. Praznovszky Mihály: Madách Imre barátja Szontagh Pál

nemigen mutatkozott* Kapcsolatuk másik tere az irodalom. Kezdettől fogva megértették egymást ebben is. Szontagh maga is írogatott, főleg csípős epigrammákat, de inkább kritikusa volt Madách ifjúkori zsengéinek. Barátja nagyor adott az ő véleményére. 1844—ben pl. ezt.írja neki kérvén, hogy mondjon ítéletet müvei felett: "legnagyobb őszinteséget hogy kérjek alig szükség s ha fekete kockát vetsz rá, épen olly hidegen veszem, mint az életet és ne hidd hogy el csüggedek - mást írok, talán jobbat." Szívesen cseréltek könyveket egymással. Szontagh adta oda Madáchnak Heine és Arisztophanes müveit, Gibbon munkáit. Leveleikben beszámolnak olvasmányélményeikről, elemzik azokat. S természetesen a legjelentősebb tette: Szonta^b. beszélte rá Madáchot, hogy küldje el a Eragédia kéziratát Arany Jánosnak. Arany meleg hangú válasza után elsőnek barátjával osztja meg sikerét, hozzátévén: "neked köszönhetek ismét egy nagy örömet." Sokat leveleztek egymással, bár ezekből elég kevés maradt meg. A levelek címzései is elárulják, milyen volt