Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1982/10. szám (Salgótarján)

szóhasználattal tót/ lakosok mindennapi és ünnepnapi perceit, a vásárt, a lakodalmat és a. mun kát. De feltűnnek az uri osztály képviselői és életük jellegzetes motívumai: az utazás, a szórakozás. Dokumentumok is az ő képei s ráadásul "biztos kezű, megragadóan szép alkotások. Kubányi Lajost korábban nem lehetett kiállítani. Elparentálta őt egy szűk látókörű felfogás, a "dzsentri festő" skatulya, s ezzel hoszszu évtizedekre száműzte őt a szocialista művészetpolitika egészéből. Ez a kiállítás tehát felfedezés, igazolás és elismerés. S mindezek mellett a múzeum számára fontos szakmai tevékenység is. Végsősoron festményeinek abszolút többsége magángyűjtők, a család tagjainak birtokában van és ismerve ragaszkodásukat a képekhez, egyhamar nem is kerül közgyűjteménybe. Közel ötven képet sikerült felkutatnunk s most már mód nyilik arra, hogy ezekről felvételek, pontos leírások készüljenek, azaz megteremtődjenek egy közeli tudományos igényű feldolgozás elkészítésének lehetőségei. Nógrád megye ugyanis nem olyan gazdag művészekben, hogy Kubányiról megfeledkezhet. Emellett a festőnek országos rangja is volt és van. A századforduló