Horváth István szerk.: Múzeumi Mozaik 1979/1. szám (Salgótarján)

Bemutatjuk múzeumi kiállító helyeinket

ugyancsak a menyecske hozományába. A vásárokon gondosan összeválogatott cifra tányérok két sorban díszítik a falat, köztük szentképek, falióra, a tükör körül családi fotográfiák* A fiatalasszony nagy gonddal készítette el a vetettágyat a sötét szinü* kékfestő és selyem vánkosokkal, dunnával. 0 gondoskodott arról, hogy a fal vakítóan fehér, a padozat mindig frisson tapasztott legyen. A lámpát körülfonó papi rd i s z t ünnepekre újonnan készttette. De itt töltötték a hétköznapok estéit is. Télen, ha a menyecske mindennel elkészült, s gyermeke is elaludt a bölcsőben, várta őt a guzsaly a masina melletti lócán, ahol a gazda Is szívesen melegedett, amikor végzett odakinn a Jószággal. A konyhában is megvan mindennek a hagyományos helye, a köznapi élet praktikuma szerint sorakoznak a sütés-főzés eszközei. A kamrá

ban hambár

, benne a család szűkös búzája. Körülötte a ritkábban, idényjelleggel használt eszközök. A hűvös helyiségben Jól elállt a kolbász, szalonna, elfért, ami a főzéshez szükséges. Sőt, a sarokban még egy nádfonatú dikó is: az Öregszüle fekvőhelye. A pincében tárolták a zöldséget, burgonyát, a kevéske bortj ugyancsak a szőlőművelésre utal az épület mögött álló szőlőprés. Kapros Márta