Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Czigány István: Forgách Simon katonai és politikai tevékenysége 1705-ben

FQRGÁCH SIMON KATONAI ÉS POLITIKAI TEVÉKENYSÉGE 1705-BEN ván nyomatékot adni, hogy „ezen mi magyar nemzetünket a pogány módra szokott hadakozásról el szoktassa, az szó fogadást szívire tapasza, ki által a hadi jó rend és disciplina helyre állíttatik". Zrínyihez hasonlóan Forgách is úgy vélte, hogy a nemzet szabadsága is csak így vívható ki.

80 Jóllehet a mű ajánlásában Forgách a „jó militaris disciplina" elterjesztését tűzte ki célul, de Zrínyi munkája másról is szól. Keletkezésének idejében röpirat volt, felhívás a töröknek való behódolás elutasítására. Kimondatlanul valószínűleg Forgáchnak is ez a célja Erdélyben, a törökhöz való közeledés megakadályozása. Jelen írásunk szűkre szabott keretei miatt nem tudunk kitérni Forgáchnak a magyarországi politikai életben játszott szerepére. A szécsényi országgyűlésen folytatott tevékenysége éppen úgy kutatásra szorul, mint az egyre elégedetlenebb vármegyei nemességgel való kapcsolata. Forgách szeptember 30-án már útban van Erdély felé, megszemlélte Szolnok, majd néhány nappal később Déva várát, amelyeket hosszabb védekezésre alkalmatlannak tartott. Megpróbálta rendezni a Tiszántúlon és a Partiumban lévő hadait, mivel az augusztus végén Ludwig Herbeville tábornagy vezetésével a Csallóközből elindult császári sereg átvágott a fél országon és Erdély határához közeledett, hogy Rabutin körbezárt egységeit felmentse. Az erdélyi hadak főparancsnoka francia hadmérnökök közreműködésével a Szamos völgyében a Karikánál és Zsibónál lévő szorosokban sáncokat építetett, hogy ezek oltalma alatt állítsák meg az ellenséget. Forgách már az ütközet előtt kételkedett a sikerben. Parancsait késve teljesítették, Károlyi Sándor szerint azért mert „az egész ország ellene vagyon, gyűlölik", az urak pedig mind kedvetlenek.

81 Az ítélet persze sommás, hiszen Forgách és az erdélyiek közti ellentétekért nemcsak a tábornagy emberi gyarlóságai okolhatók, hanem elsősorban a magyarországiakkal való feszült viszony, amelyet valójában központosító törekvések és a fejedelemség rendjei közti ellentétekben testesült meg. Nagyrészt ezzel magyarázható hogy a császári sereggel való összecsapásban egykét kisebb egységtől eltekintve erdélyi alakulatok nem vettek részt. A Szent Márton napján (november 11.) Zsibónál lezajlott csatában már nem Forgách Simon a főszereplő, ő csak a kuruc csapatok mintegy 5000 fős balszárnyát vezette. A kuruc hadsereg a császáriakkal vívott nyílt csatában, Koroncó (1704. június 13.), Nagyszombat (1704. december 26.) után immáron harmadszor újra vereséget szenvedett. A harc közben sorra kiütköztek Rákóczi seregének fogyatékosságai, a képzett reguláris gyalogság és a tudatos fegyvernemi együttműködés hiánya. Rákóczinak [THALY Kálmán] Forgách Simon tábornok dedicátiója, mellyel Zrínyi Miklós munkáit II. Rákóczy Ferencz fejedelemnek ajánlja. HK 1889. 682-684. THALY Kálmán: Ghymesy Forgách Simon tábornok mint író. Irodalom és míveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból. Budapest, 1885. 218-219., CZIGÁNY István: Regularizálás és tisztképzés a Rákóczi-szabadsághacban. In: A magyar katonai vezető- és tisztképzés története. A millecentenárium alkalmából rendezett tudományos konferencia anyaga 1996. október 8-9. Tanulmánygyűjtemény Szerk.: LENGYEL Ferenc - SZÁNTÓ Mihály, Budapest, 1996. 35-36. KOVÁCS, 1994. 83. 135