Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Mészáros Kálmán: Egy derék kuruc törzstiszt. Földváry László alezredes, nógrádi várkapitány

MÉSZÁROS KÁLMÁN Jó harminc évvel késó'bb, amikor már Földváry uram haló porai fölött is tizenöt esztendő múlt el, három tanú vallott életének erről az időszakáról, s állításaikat három egybehangzó tanúsítványban foglalták írásba Hont vármegye esküdtje, Lenkey Imre előtt.

14 Nem tudjuk pontosan, milyen céllal készültek e vallomások, csak annyi derül ki belőlük, hogy néhai Földváry László fia, Mihály kérésére állította ki azokat Básthy János, Básthy Imre és Szilassy György. A tanúk, sajnos, minden közelebbi dátum nélkül, csupán Thököly idejére való hivatkozással, egymást kiegészítve elmondják, hogy Földváry László súlyos sebekkel esett török fogságba, Konstantinápoly Galata negyedében („Galatiában")

15 raboskodott, felgyógyulása után gályára került, de utóbb a csodával határos módon sikerült megmenekülnie. Hazatérése után részt vett Tokaji Ferenc lázadásának leverésében, ahol Nógrád vármegye nemesi felkelőinek hadnagya volt, s ismét megsebesült. Sebhelyei egész testét elborították, a bal vállán pedig olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy karját élete végéig sem tudta a fejénél feljebb emelni.

16 Földváry László életében alighanem ezek voltak a legnehezebb évek. Az események kronológiájához mindössze annyi támpontunk van, amennyit fentebb érintettünk: 1687 legvégén még otthonában élt, részt vett Pest vármegye kecskeméti közgyűlésén, 1690ben és 1694-ben Thökölyt szolgálta, 1697-ben pedig már ismét odahaza találjuk, midőn a nógrádi nemesi felkelők élén vett részt a Thököly gyalog hadnagya, Tokaji Ferenc által indított felkelés leverésében. Nem tudjuk, hogy ez időn belül mikor és hogyan esett török fogságba. A tanúk azon állításában, hogy megjárta a galatai börtönt és a gályákat, nincs okunk kételkedni, de hogy gályarabsága előtt vagy után állt-e Thököly mellé, az nem csupán megválaszolatlan kérdés, de a vallomástevők által talán szándékosan is homályban hagyott körülmény. Másfél évtizeddel a szatmári békekötés után éppen elég lehetett utalni Thököly időszakára, és felesleges, sőt kínos lett volna a Thököly hűségén eltöltött időszak felemlítése. Pedig a gályarabságban és a Thököly szolgálatában eltöltött idő Földváry László életének egymással szorosan összefüggő periódusa volt. Akár úgy, hogy a török ellen harcolva esett gályarabságba, s innen váltotta ki Thököly, akár úgy, hogy Thököly katonájaként elkövetett vétsége miatt - vagyis mint török alattvaló - jutott hasonló sorsra.

17 * Földváry László tehát keserves hányattatások után, félig rokkantán tért vissza hazájába, s a századforduló éveit, úgy tűnik, csendes visszavonultságban töltötte birtokain. 14 Lásd a Függelékben, 5. sz. alatt. 15 Seres István szerint bizonyosan nem a moldvai Galati (Galac) városáról, hanem a birodalom székvárosának Galata negyedéről van szó, ahol a tengerészeti börtön is volt. 16 Az egyik tanú szerint a hegyaljai felkelés során a jobb vállán sérült meg, itt tehát vagy ellentmondás van, vagy mindkét válla megsérült. 17 A témáról lásd SERES István: Thököly Imre gályarabságra ítélt katonái Törökországban, 1696-1699. In: írott és tárgyi emlékeink kutatója. Emlékkönyv Bánkúti Imre 75. születésnapjára. Szerk. MÉSZÁROS Kálmán. Bp., 2002. 137-147. 142