Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Mezey Barna: Törvényalkotás Rákóczi országgyűléséein, különös tekintettel a szécsényi országgyűlésre

TÖRVÉNYALKOTÁS IL RÁKÓCZI FERENC ORSZÁGGYŰLÉSEIN politikai erejét, (deklaráció) Mindezek érdekében II. Rákóczi Ferenc Habsburg-ellenes háborúja során Magyarországon és Erdélyben kilenc országgyűlést hívott egybe.

6 Néhány esztendővel ezelőtt, a szabadságharc kitörésének évfordulóján Sárospatakon és Vaján tartott konferencián a meghívók szíves jóvoltából volt szerencsém a szabadságharc országgyűléseire a fejedelem által kitűzött három nagy politikai célkitűzésének tartalmi elemzését elvégezni, az országgyűlések fókuszán át a természetjogi és közjogi érvelés koncepciót elemezni.

7 Most és itt, amikor a szécsényi országgyűlés összehívása alkalmából emlékezünk a fejedelemre és a szabadságharcra, inkább a conventus alaki és processuális vonatkozásait szeretném röviden sorra venni, természetesen a fenti jogpolitikai koncepcióba illesztetten. 1705-re halaszthatatlanná vált a kezdeti, spontán módon formálódó szövetkezés alkotmányos rögzítése és összhangba hozása a magyar rendi alkotmánnyal, napirendre került az utóbb csatlakozottak felesketése, „beemelése" az alkotmányos keretek közé; dönteni kellett az állami struktúráról. A szécsényi conventus összehívásának körülményeit a fejedelemnek egy igen lényeges jogpolitikai alapelve határozta meg. Ennek közpolitikai alapja az a kényszerhelyzet volt, melybe II. Rákóczi Ferenc függetlenségi mozgalma kezdetén belesodródott. A jobbágyfelkelésből kibontakozó és országossá váló háború kezdetben nem lehetett több Európa szemében, mint a korábbi kuruc mozgalmakra, Habsburg-ellenes rebelliókra emlékeztető felkelés. A fejedelem úgy igyekezett úrrá lenni az ebből fakadó bizalmatlanságon és diplomáciai elszigeteltségen, hogy az eredeti célkitűzések némi módosításával fordulatot hajtott végre a politikai térben. Az országgyűlés időpontja felé közeledve látványos módon módosította az elégedetlenségből fakadó rebelliót rendi ellenállásra. 1704-ben a szabadságharc vezetése már világosan látta, hogy a háború végkimenetele attól függ, sikerül-e, nyugati szövetségre és támogatásra lelni. Ennek feltétele pedig az volt, hogy a jobbágyok elégedetlenségi mozgalomból függetlenségi háborút kellett formálni, melynek jogszerűségéhez, alkotmányosságához kétség nem férhet. Olyan programot kellett hirdetni, mely a hűtlenség és a pártütés vádját lehetetlenné teszi, mely a magyar tradicionális állam- és jogfejlődésbe igazítva, érvekkel alátámasztva igazolja igazságosságát. Ennek pedig legbiztosabb útja volt a jogfolytonosság alapvető princípiumként való megfogalmazása. A jogfolytonosság tétele számos állítást volt hivatva alátámasztani. A jogfolytonosság igazolta az ősi nemesi szabadságok sérelmeinek orvoslását, vagyis a rendi előjogok védelmének és helyreállításának programját. A jogfolytonosság a szabadságharc szótárában jelentette a rendi alkotmányosság fenntartását, a magyar alkotmányos keretekbe il6 A magyarországi országgyűléseket Szécsényben, 1705. szeptember 12-október 2.; Ónodon 1707. május 31-június 22.; Sárospatakon 1708. november 28-december 17. Szatmári 1711. április 24-május 1 között tartották. Az erdélyiek pedig Gyulafehérváron, 1704. július 7-12.; Huszton, 1706. március 8-13.; Medgyesen, 1706 október; Besztercén, 1707 január; Marosvásárhelyen, 1707. március 28 - április 21-én üléseztek. 7 Vö. Jogélet a Rákóczi-szabadságharcban. In: A Rákóczi-szabadságharc és Közép-Európa I. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulójára (szerk. TAMÁS Edit) A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 45. Sárospatak, 2003. Sárospataki Rákóczi Múzeum, 337-358. 98