Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
Zachar József: Az európai hadi helyzet 1705-ben
ZACHAR JÓZSEF saját országuk belső megszilárdítását tartották fontosabbnak, és anyagi-személyi erőforrásaikat a császári nagyhatalmi háború támogatása helyett inkább erre igyekeztek fordítani. Ugyanakkor a szövetséges Angol Királyság és Egyesült Németalföldi Tartományok kormányzata eltérő politikai célok érdekében eltérő stratégiai mozgást várt el saját csapataitól e térségben. Mindez a császár személyes képviselőjeként birodalmi tábornagyi méltóságban a szövetséges hadak élére állított I. Lajos Vilmost, Baden őrgrófját nehéz helyzetbe hozta. A német-római birodalmi hercegi méltóságot is éppen elnyert John Churchill, Marlborough hercege, aki ugyancsak tábornagyként az angol-holland csapatok élén állt, a főcsapást, a hadakat a Mosel vidékén gyülekeztetve, a Saar-vidéken és Lotharingián át kívánta a Claude Louis Hector, Villars hercege és Franciaország marsallja vezénylete alatt szembenálló hadakra mérni, ezért az angol csapatok zömét a németalföldi térségből oda rendelte. Ugyanakkor a Spanyol-Németalföld elleni támadást pedig egy külön észak-németalföldi, az Elzász ellen a Felső-Rajna mellől indítandó támadást egy németrómai birodalmi csoportosításra kívánta bízni. 27 Végül rastatti személyes megbeszélésükön Badeni Lajos kényszerült engedni Marlboroughnak, 28 aki ahhoz is hozzájárult, hogy „a birodalmi hadseregből annyit, amennyi a Felső-Rajna folyam fedezésén túl nélkülözhető, a Moselhez különítsünk ki". 29 A Saarlouis és Thionville közti térségből francia földre való betörésre végül is nem kerülhetett sor, bár a Trier magasságában a Mosel két partján gyülekeztetett, jobb parton a császári és birodalmi, bal parton az angol és a holland szövetséges hadak június 3-án megindultak. Eközben a folyón utóbbiak átkeltek, az előbbiekkel egyesültek, és együtt vonultak az ellenséges francia felségterület ellen, 30 ám nem jutottak el a Sierknél gyülekező francia hadak közelébe, mivel már június 16-án ezek visszarendelésére kényszerült Marlborough. 31 Ugyanis a csapatait ugyancsak májusban a Méhaigne folyónál gyülekeztető Francois Neufville-t, Villeroy hercegét és Franciaország marsalljai, aki váratlan ostrommal elfoglalta a németalföldi határ mentén a Maas menti Huy erődjét, és éppen Lüttich ellen indult, Marlborough hadmozdulatának hírére ellene XIV. Lajos sietve a Moselhez rendelte. Erre a két tűz közé szorítás elkerülése érdekében Marlboroughnak fel kellett adnia eredeti elképzelését, Villars megtámadása helyett immár a Villeroy ellen fordulás látszott számára célszerűbbnek. Mindeközben az egyesülést követő támadásra kijelölt holland csapatok egészen július 11-éig Maastrichtnél tétlenkedtek, és csak akkor indultak meg, amikor már Marlborough Mosel mellől elvont hadai is a Maas folyóhoz érkeztek. Ezt követően egyesülten valóban Villeroy hadserege ellen vonultak, de a francia hadvezér kitért az összeFZ, 11. skk. Va: SCOULLER, R. E.: The Armies of Queen Anne, Oxford, 1966; HOLMEY, G.: British Politics in the Age of Anne. New York, 1967. FZ, 288. skk.; Vő.: CHURCHILL, W. S.: Marlborough. His Life and Times. New York, 1968. 417. skk. KA, AFA, Reich, 1705-V-19 KA, HKR, Reg. 1705-Juni-425 KA, AFA, Reich, 1705-VI-10, -19a, 20 KA, AFA, Reich, 1705-XIII-l: Diarium 34
