Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Zachar József: Az európai hadi helyzet 1705-ben

ZACHAR JÓZSEF Minderre tekintettel a jelentős kudarcot szenvedett XIV. Lajos a még viszonylag si­keres I. Péterhez fordult, házassági ajánlattal megerősítetten a kelet-indiai és Fekete-ten­ger menti területekre vonatkozóan a befolyásolási övezet francia-orosz elhatárolására tö­rekedve. I. Péter ezzel szemben éppen I. Lipóttól várta, hogy befolyásával svédellenes háborújában mellé állítsa a dán és a poroszországi uralkodót, cserében szövetségesei Habsburg-párti spanyol háborúbeli támogatását felvillantva. A császár viszont a birodal­mához tartozó Alsó- és Felső-Szilézia Hercegségnek a svéd-lengyel háborús fejlemények Szászországba való átvitele során bekövetkezhető fenyegetettsége miatt nem erre ké­szült. A háború átcsapásának megelőzésére a lengyel földön folyó svéd hadműveletek leállítása érdekében történő fellépést várta a szövetséges angol királynőtől. I. Anna azon­ban az ezirányú beavatkozását elhárította, viszont szerződéssel igyekezett a branden­burgi választófejedelemből poroszországi királlyá lett I. (választófejedelemként III.) Fri­gyest visszatartani, hogy bekapcsolódjon az északi háborúba. Szükségesnek vélte ugyanis, hogy a brandenburgi hadak a spanyol háborúban álljanak a szövetségesek ren­delkezésére, így végül a két háború továbbra is minden egybekapcsolódás nélkül, az 1705-ös esztendőben is teljesen önálló fejleményekkel folytatódott. 3 A magyarországi események további kimenetele szempontjából a magyar királyi méltóságot is viselő császárnak a spanyol örökségért vívott háborúja egyértelműen fon­tosabbnak bizonyult, ugyanakkor e háborút is erősen befolyásolhatták ezek. Mindez eredményezte, hogy ugyancsak még az előző évben I. Lipót egyrészt kinevezte gróf Pálffy János császári lovassági tábornokot horvát-dalmát-szlavón bánná, másrészt meg­bízta gróf Széchényi Pál kalocsai érseket, hogy kezdjen tárgyalásokat II. Rákóczi Ferenc herceggel. Miután az angol és németalföldi szövetséges is érdekelt volt a magyarorszá­gi Habsburg-erőknek a spanyol háború energikus folytatása érdekében való felszabadí­tásában, 1704 márciusában, majd októberében közvetítésükkel béketárgyalásokra ke­rült sor. Ezek főleg Rákóczinak erdélyi fejedelmi méltóságához való ragaszkodásán buk­tak meg, amelyet csak erősített, hogy a két tárgyalássorozat közt az erdélyi felkelőpárti rendek meg is választották fejedelemmé. A francia király is jól látta, hogy előző évi há­borús kudarcát követően a korábbinál is fontosabb lehet az ellenségének hátában folyó magyar szabadságharc. Ennek jegyében küldött 1705 márciusában XIV. Lajos II. Rákó­czi Ferenc mellé hadai altábornagya, Pierre Puchot Des Alleurs őrgróf személyében dip­lomáciai meghatalmazottat, emelte fel a biztosított segélypénzt és készíttette elő az Er­dély fejedelmi méltóságát megszerzővel kötendő megállapodást. 4 3 K. k. Kriegsarchiv (kiad.), RECHBERGER, Ritter von Rechbron, Josef (szerk.): Spanischer Successions-Krieg, Feldzug 1705. Feldzüge des Prinzen von Eugen. Serie I, Band VII, Wien, 1881. (a továbbiakban: FZ), 16. skk. Vö.: NYIKIFOROV, L. A.: Vnyesnyaja polityika Rossziji v posz­lednyüch godach Szevernoj vojnü. Moszkva, 1949. 4 KÖPECZI Béla: A Rákóczi-szabadságharc és a francia-bajor kapcsolat. In: CZIGÁNY István (szerk.): Az államiság megőrzése. Budapest, 2002. 8. skk.; Vö.: KÖPECZI Béla: A magyar-francia szövet­ség terve a Rákóczi-szabadságharc idején. In: Uő.: Magyarok és franciák XIV. Lajostól a francia for­radalomig. Budapest, 1986, 131. skk.; MARKÓ Árpád: II. Rákóczi Ferenc haditervei és azok kap­csolata a spanyol örökösödési háború eseményeivel, Századok, 1936: 579. skk.; MÁRKI Sándor: Desalleurs altábornagy Rákóczinál. Hadtörténelmi Közlemények. 1917.: 3. skk., 219. skk. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom