Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Ráday-Pesthy Pál Frigyes: Ráday Pál emlékezete

RÁDAY PÁL EMLÉKEZETE Rákóczi előtt kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a kuruc sereg csak átmeneti sikereket érhet el a lényegesen fejlettebb Habsburg-birodalmi hadsereggel szemben. A hazaszeretet sok mindent pótolhat, de a képzetlenséget, a felszerelés hiányát, a fegyelmezetlenséget, - s különösen a spanyol örökösödési háború alakulásától függően - az ellenséges haderő esetleges megnövekedését, a szabadságharc katonai kimenetele szempontjából nem kompenzálhatta. Fegyveres győzelemre csak komoly külföldi katonai segély, méginkább szövetség esetén volt hosszú távon bármilyen remény. Potenciális szövetségesként elsősorban a franciák és a bajorok, valamint a kezdeti időkben a svédek és poroszok jöhettek számításba. Ez utóbbiak elsősorban a császárral kötendő esetleges megegyezés lehetséges kezeseiként.

60 Az ország önállóságához, pontosabban úgy is fogalmazhatnánk: a szabadságharc maximális- vagy minimális programja megvalósításához a fegyveres sikereken kívül elvileg még egy út vezethetett: a béketárgyalások útja. Mind a fegyveres, mind a béketárgyalásos megoldás aktív külpolitikai és diplomáciai tevékenységet feltételezett, illetve tett szükségessé. Diplomáciai kapcsolatokat kellett ezért Rákóczi államának létesítenie. Minél előbb. A szabadságharc ügyének az elszigeteltségből való kiszakítása ugyanezt igényelte. Rákóczi a döntést mindvégig magának megtartva, a vezérfonalat pedig esetenként megadva, ezzel a feladattal is belső titkárát (olykor: „bizalmas tanácsosunkkal) bízta meg. A diplomáciai kapcsolatok fontosságát tekintve kétségtelenül Franciaország állt a legelső helyen. XIV. Lajosnak és Rákóczinak közös volt az ellensége: Bécs. A fejedelem Franciaország katonai-, pénzügyi- és diplomáciai segítsége reményében kezdte meg a háborút.

61 A segítség elvárása reális alapokon nyugodott, hiszen a kuruc sereg nagy mértékben „tehermentesítette" a franciákat, amennyiben a szabadságharc mintegy 30000 főnyi Habsburg-birodalmi katonaságot vont magára - George Stepney bécsi angol követ becslése szerint.

62 XIV. Lajos 1703. novemberétől 1708. októberéig havi 30000 és 50000 livre közötti összeggel segítette a magyarokat, az elenyésző számú, 1000-1500 francia katona részvételén felül. A lengyel, porosz és svéd lehetőségek feltárása, és ezen udvarokkal való kapcsolat megalapozása feladatával indította el a fejedelem Ráday Pált első követségébe 1704. februárjában. A félévig tartó misszió egy-egy befolyásos udvari személlyel kialakított „magánemberi" kapcsolatfelvételen túl nem tudott komolyabb eredményt produkálni. Oka volt ennek Lengyelországban a belpolitikai helyzet (II. Ágost és Lesczynski Szaniszló illetve támogatóik hatalmi küzdelme), Poroszországban I. Frigyes óvatossága (hogy meg ne sértse a Béccsel, pontosabban a Habsburgok-vezette koalícióval szembeni elkötelezettségét), míg Svédország attól tartott, hogy a magyarok közeledésének elfogadása KÖPECZI Béla: Az önálló diplomácia útján. In: KÖPECZI - R. VÁRKONYI, 1976. 161. KÖPECZI Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Európa. In: Európa és a Rákóczi-szabadságharc. 18. R. VÁRKONYI Ágnes: Ellentétek ütközőjén. In: KÖPECZI - R. VÁRKONYI, 1976. 163. KÖPECZI Béla: i. m. 18. 239