Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Pálmány Béla: Szécény, az újratelepített végvár-mezőváros társadalma 1690–1715

PÁLMÁNY BÉLA zéknak minősíthető földet nem birtokoltak, viszont heted dézsma ellenében urasági földeket művelhettek, irtásaik voltak. Az urasági jog elismeréseként ekkor is évente 1 poltura taxát fizettek. A megfigyelések szerint részint kézművesként, részint paraszti munkával keresték kenyerüket. 1718-ban a kamara összeírói romosnak, elhagyatottnak találták Szécsényt. A 40 „magyar módra", vagyis fából, sárból épített ház közül többet pusztán hagytak lakói, a vár falai is omladoztak, földesúr nem lakott ott. Ugyanakkor a földek minőségét első osztályúnak ítélték. A határt két nyomásra osztva művelték (Káprásalja ill. Szentgyörgyalja vagy Szöllőkalja), előbbibe 700, utóbbiba 800 köböl gabonát vetettek évente. Kiemelték, hogy kb. 1000 köböl szántóföldet a „praesidiariusok" - vagyis a végvári vitézek - használtak. A telki tartozékok kimérése végett a határt még nem osztották fel. A földközösség szokása szerint az évenkénti újraosztáskor mindenki annyi földet kapott, amennyit családjával, igás állataival meg tudott művelni. A földesúrnak ekkor is csak évi 1 poltura fizetésével tartoztak, és semmiféle robotmunkával nem tartoztak.

17 1715 után hosszú, békés idők következtek Szécsényben, miként az egész országban is. A helyi társadalom fejlődése e korszakban azonban már egy másik előadás témája lehetne. 17 PÁLMÁNY Béla i. m. (1978.) 56-57. 188