Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Pálmány Béla: Szécény, az újratelepített végvár-mezőváros társadalma 1690–1715

PALMÁNY BÉLA kategorizálva őket, hadba szálltak-e korábban a fejedelem seregében, vagy otthon maradtak. Súlyos büntetés, jószágaik elkobzása várt azokra a „hűtlenekre, akik a száműzetésbe is követték Rákóczit. A kuruc kori magánlevelek és vármegyei iratok így terhelő bizonyítéknak számítottak, ha az éberen kutakodó kamarai hivatalnokok kezébe kerültek. A hadi krónikák azonban gyakran szóltak Szécsényről. P. König Kelemen szorgosan felkutatta és közölte is mindet a helytörténet búvárlói által jól ismert ferences rendtörténetében. Valóban, az Ipoly völgye a hadak átvonuló útja volt a szabadságharc éveiben. A város szomorú sorsot élt, „majd kuruc, majd labanc kézre került". Gyakran fordultak itt meg a híres kuruc vezérek hadaikkal, így Bercsényi Miklós és Vak Bottyán és persze a közeli lakos Ráday Pál is. Állandóan Szécsényben tartózkodott 100, néha 1000 katona is, akiknek az eltartását a mezővárosnak és a környező falvaknak kellett állni. Bercsényi egyik levelében megemlíti Ficsor Györgyöt, Szécsény hadnagyát és a ferencesek szindukusát, akinek a vállaira a katonatartás súlyos gondja, a zsoldpénz, a liszt, hús, az abrak előteremtése nehezedett. Heister osztrák tábornok hadaival 1709. október végén kemény harcban, kiűzte a kurucokat az Ipoly völgyéből, néhány hónappal később kitört a rettegett pestis és válogatás nélkül szedte áldozatait.

13 Az 1705 szeptemberére összehívott országos gyűlésről egyetlen levél található Thaly Kálmán gazdag oklevél gyűjteményében. Boronkay Mihály írta, aki Nagy Iván szerint Boronkay István hat kuruc fiának egyike volt. Ő maga 1711-ben is zempléni aljegyzőként szolgált, bátyja, István 1702-1711 között a vármegye alispánja volt, míg Lőrinc a csatamezőn esett el.

14 Mihály úrfi Szécsényben, 1705. szeptember 19-én kelt tudósítása egy „méltóságos grófnak" volt címezve. (Először Koháry Istvánra gondoltunk, de ez korántsem biztos.) Összegzi a gyűlés első napjainak eseményeit, így beszámol a szövetkezett rendek konföderációjának megalakulásáról (szeptember 16.), Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelemmé választásáról, mellé 24 tagú szenátus választásáról (szeptember 17.), és a magyar rendek konföderációra való felesküvéséről (szeptember 19.).

15 „Akartam alázatosan tudósítani Nag(sá)go(da)t az itt ...(történt PB) dolgokról, az holott is eddig egyéb nem végződet (t), hogy az mostani országos gyülekezés nem országgyűlésnek, hanem deák terminussal (latinul) így exprimálva (kifejezve PB) abban megnyugodott az ország, hogy legyen Confoederetor(um) Hungarorum Generalis Conventus (összeszövetkezett magyarok közgyűlése PB) a neve. Ez után, hogy a névnek megfelelhessenek, tegnap előtt az Confoederatiora léptének az Statusok, és hogy azon confoederalt Statusoknak (szövetkezett rendeknek PB) fejek is legyen, végeztek a Statussok. A választás tegnapi napon volt és ugyan (csak PB) tegnap a N(emes) vármegyék fő Tagjai, így a király (i) városok és egyéb nemesi rendek a Confoederationak leteszik a hitet. Mai napon penig maga az M(éltóságos) Fejedelem hogy az incált Confoederatiob(an) megmarad annuált és per consequens (sic!) M(éltóságos) G(ene)ralis Bercseny(i), Forgács (Simon), Eszterházy, Petróczy s több G(ene)ralis uraimék eő na(gysá)gok is úgy a 13 P. KÖNIG Kelemen: Hatszáz éves ferences élet Szécsényben 1332-1932. Vác, 1931. 208-213. 14 NAGY Iván Lm. I.k. 15 OSzKK Fol. Hung. 1389. Thaly Gyűjtemény IV/383, Magyarország történeti kronológiája. II. köt. 1656-1848. (Főszerk. BENDA Kálmán) Bp., 1982. 537. 186