Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Pálmány Béla: Szécény, az újratelepített végvár-mezőváros társadalma 1690–1715

SZÉCSÉNY, AZ ÚJRATELEPÍTETT VÉGVÁR-MEZŐVÁROS TÁRSADALMA (1690-1715) Nyikony Gergely valamint Mocskó András, végül a tekintélyes szabó céh mesterei, Szabó János és Szabó Gergely. A szabályrendelet nem túlságosan részletező, mindössze nyolc cikkelyre tagolódik. A város vezetésének igazgatási hatásköre egyaránt kiterjedt a nemes és a „nemtelen" lakosokra. Ügykörük azonban nem volt túl jelentős. Az esküdtek és a „közönséges emberek" a hadnagy parancsolatjára pénzbüntetés terhe mellett kötelesek voltak annak házához menni. Aki a tizedeseknek ellenszegült vagy velük mocskolódott, tömlöcbe került. A verekedő, veszekedő szolgákat is tömlöcbe zárhatták, de aki nemesnél szolgált, azt ura büntette meg. A káromkodásokat mindig szigorúan megtorolták. Már az „adta teremtette" is büntetendő kifejezés volt, Isten vagy a szentek szidalmazása főbenjáró bűnnek számított. Büntetésként pénz fizetését írták elő, de a szegények pálcaütéssel is letudhatták az ítéletet. Akit viszont harmadszor is szitkozódáson kaptak, a vármegye törvényszéke elé került. A határ szabályozott használata a kétnyomásos gazdálkodás előfeltétele lévén, tilos volt a vetésre ereszteni a legelő marhákat. Az okozott károkat „látók", vagyis kárbecslők állapították meg. Fontos és rendszeres feladat volt a tűzvészek megelőzése, ezért a tizedesek házanként ellenőrizték a tűzhelyek kürtös kéményeit, nehogy súlyos következményei legyenek a tisztítatlanságnak. Elrendelték azt is, hogy akinek nincs istállója a két lova számára, köteles legyen azt építeni. Kis, napi rendészeti feladatok voltak ezek, a fontosabb ügyekben a földesúr úriszéke tartotta meg illetékességét.

7 Az első szécsényi hadnagy, Szaday András 1682 előtt Füleken szolgált a lovasok hadnagyaként, 1683 novemberében tagja volt annak a küldöttségnek, amely a vármegye Gács várába szorult nemessége és a volt füleki végvári vitézlő rend nevében arra kérte Sobieski János királyt, foglalja vissza Szécsényt a töröktől, hogy oda költözhessenek a vár nélkül maradt katonák. 1684 elején már Szécsényben találjuk, mint lovas hadnagyot, de innen hamarosan ő is elmenekült a pestis miatt. 1696-ban és 1698-ban is a város hadnagya volt, három tizedes tartozott alá. A végvár-mezőváros kezdte visszanyerni korábbi gazdasági központ szerepét is. Először a két 1617-ben kiváltságolt céhtestület éledt újjá. 1694. január 18-án Koháry István megerősítette a szabók, posztónyírók és szűcsök, illetve a csizmadiák és vargák 1617ben elnyert privilégiumait. Később mindkét céhlevél más nógrádi települések kézműves testületei szabadalmainak is alapjául szolgált. A vargák és csizmadiák cikkelyeit előbb a pásztói céh vette át, majd ezt adományozta Forgách Ádám 1701-ben a gácsváraljaik számára is. Koháry István 1713-ban a balassagyarmati mesterek számára is engedélyezte a szécsényi szabó-posztónyíró-szűcs céh cikkelyeit és a nagyoroszi szabó és szűcsmesterek is a szécsényi céhmestertől nyert cikkelyekre kapták meg földesuruk jóváhagyását. Mezővárosunk két iparos testülete így „anyacéh" lett, az adományosok pedig „filiák", vagyis leánycéhek. Az adóösszeírások szerint 1698-ban 10-12,1723-ban és 1726-ban pedig 18 egész éven át dolgozó (artificium continuum) mester élt Szécsényben. Az 1728-as országos összePÁLMÁNY Béla: Szécsény mezővárosi önkormányzata szabályrendelete 1699-ből. In: Szécsényi Honismereti Híradó 1987. 41-47. 181