Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Seres István: A nógrádi „vitézlő rend” Thököly Imre Habsburg-ellenes harcaiban

A NÓGRÁDI „VITÉZLŐ REND" THÖKÖLY IMRE HABSBURG-ELLENES HARCAIBAN lemnek. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy ha csak dióhéjban is, de áttekintést adjak a nógrádi végváriak közül kurucnak állt katonaságról.

1 A nógrádi vitézlő rend Thököly Imre hadseregében Jelen dolgozatomnak nem feladata a kurucok mellé állt nógrádi végvári katonaság történetének részletekbe menő elemzése. Ennek ellenére néhány példán keresztül érzékeltetni szeretném, hogy Thököly hadseregében 1678-1685 között végig kimutatható a végvári katonaság, köztük a nógrádi végházak kuruccá lett seregeinek jelenléte is. A nógrádi „vitézlő rend" és az első kuruc függetlenségi harcok tekintetében elsősorban Pálmány Béla kitűnő összefoglalását vettem alapul, amely összesen tíz nógrádi vár - Balassagyarmat, Buják, Divény, Fülek, Gács, Hollókő, Kékkő, Nógrád, Somoskő és Szécsény - 1663-1703 közötti történetéről nyújt alapos áttekintést.

2 Jelen témánk szempontjából viszont a felsoroltak közül mindössze négy-öt olyan végvár jöhet szóba, ahol 1678-1682 között magyar őrség volt. A török kézen lévő Buják, Hollókő, Nógrád és Szécsény esetében eleve el kell tekintenünk a további vizsgálatoktól, ugyancsak kizárhatjuk Balassagyarmatot is. Ez utóbbit még 1663-ban vagy 1665-ben elfoglalta a török, de további hadászati hasznosítására nem került sor, és a kuruc háborúk során is pusztán maradt. Divény, Fülek, Gács, Kékkő és Somoskő esetében azonban érdemes közelebbről körüljárnunk azok korabeli történetét. A tanulmányomban említett események némely részéről, így pl. Thököly törökországi katonaságáról, a bujdosók hazatéréséről, ill. Szappanos Mihály ezereskapitány életéről, már korábbi munkáimban is írtam. Az előadásom végleges változatát azonban csak külföldi kutatóutam alatt tudtam befejezni, ahol nem álltak rendelkezésemre a korábban megjelent írásaim, ezért csak a hordozható számítógépen tárolt jegyzeteimre hivatkozhattam. A témával kapcsolatos korábbi tanulmányaim: A hegyaljai felkelők kapcsolata a török Portával. In: Hegyaljai felkelés 1697. Tanulmányok a felkelés 300. évfordulójára. (Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 36.) Sárospatak, 2000. 213-223.; Ludányi Bay András törökországi küldetése 1707-ben. In: Rákóczi-kori tudományos ülésszak II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosótársai, valamint Vay Ádám hamvai hazahozatalának 90. évfordulója alkalmából 1996. október 25. (Szerk. HECKENAST Gusztáv, MOLNÁR Sándor és NÉMETH Péter.) Vaja, 1997.46-64. [A továbbiakban: SERES, 1997.]; Protestáns lelkészek és a Thököly-emigráció. Credo - Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata 11. (2005) 228-251.; Thököly Imre emigráns hadseregének tisztikara Törökországban a karlócai béketárgyalások idején ( 1698-1699). Hadtörténelmi Közlemények 118. (2005) 424-500. [A továbbiakban: SERES, 2005.]; Thököly Imre és Törökország - Imre Thököly ve Türkiye. Akadémiai Kiadó, Magyar-Török Baráti Társaság, Budapest, 2006. [A továbbiakban: SERES, 2006.] Thököly Imre gályarabságra ítélt katonái Törökországban, 1696-1699. In: írott és tárgyi emlékeink kutatója. Emlékkönyv Bánkúti Imre 75. születésnapjára. (Szerk. MÉSZÁROS Kálmán.) Budapest, 2002. 137-147. [Magyar Nemzeti Múzeum 2002.]; Thököly Imre naplói és leveleskönyvei. Hadtörténelmi Közlemények 117. (2004) 637-664. 2 PÁLMÁNY Béla: Végvárak Nógrád vármegyében a török kiűzése és az újratelepítés korszakában (1663-1703). [A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XII.] Salgótarján, 1986. 155