Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Czigány István: Forgách Simon katonai és politikai tevékenysége 1705-ben

FORGÁCH SIMON KATONAI ÉS POLITIKAI TEVÉKENYSÉGE 1705-BEN hatott, hiszen alig egy hete még ő maga kérte „az erdéli generálisságot". Rákóczi, aki az előző hónapokban az erdélyi fejedelemválasztás kapcsán Pekry Lőrinccel folytatott intrikái miatt megneheztelt Bercsényire, figyelmen kívül hagyta kérését. A fejedelemnek tulajdonképpen nem igen volt más választása, hiszen magyarországi tábornokai közül nem rendelkezett senki a Forgáchéhoz hasonló katonai tapasztalatokkal és főúri tekintéllyel, az erdélyi főtisztek pedig az egymásközti intrikákhoz jobban értettek, mint a hadvezetéshez. Radvánszky már október közepén értesült a fejedelem döntéséről, hogy Forgách Simon „bizonyos számú haddal" Mikes Mihállyal együtt érkezik a fejedelemségbe.

25 Ebben az időben talán Radvánszky volt az egyike azon magyar politikusoknak, aki valamelyest eligazodott a roppant bonyolult erdélyi viszonyokban, ezért Rákóczi utasítja maradjon továbbra is a fejedelemségben: „mindaddig, míg méltóságos Generalis Gróff Fogách Simon Úri kedves Atyánk fia be érkezik", akit mindenről informáljon.

26 Minden bizonnyal ezekben a napokban készíthették el a fejedelmi kancellárián Forgách erdélyi főparancsnoki kinevezését, amely a tábornagy számára a katonai és gazdasági ügyekben gyakorlatilag teljhatalmat adott. Eközben Forgách a régóta körülzárt felső-magyarországi erősségek: Eperjes, Kassa és Szatmár, kapitulációs tárgyalásaival volt elfoglalva, amelyeket még augusztus végén bízott rá a fejedelem. E három erősség kuruc kézre kerülésével Felső-Magyarország biztonságos hátországgá vált. Az erődítményekben lévő katonaság jelentős része, mintegy 2500 fő szabad elvonulást kapott. A Kassán lévők Sziléziába, a szatmáriak egy része Budára, néhány lovas alakulat pedig, akit Rabutin még 1703 késő nyarán küldött Dietrich Glöckelsperg tábornokkal a várba, Erdélybe távozott. Eperjes 700 fős őrségének nagyobb része, mintegy 400 gyalogos azonban nem élt a szabad elvonulás lehetőségével, hanem Johann Georg Rótt kapitány, vagy ahogy a források magyarosan nevezték Róth János vezetésével Rákóczi szolgálatába lépett.

28 Forgách, amikor augusztus elején megtudta, hogy a Rákóczi Erdélybe szándékozik küldeni, először Károlyi Sándorhoz fordult tanácsért. Kérte „küldjön egy memóriáiét, hogy köll vélek bánni, mit köll ott observálni tarn in civilibus quam in militaribus; mert hallom én hogy tündér ország az".

29 Később Radvánszkytól is kapott tájékoztatást, aki elsősorban katonai ügyekben tett javaslatot és megküldte számára az Erdélyen harcoló csapatok összeírását. Azt tanácsolta, hogy csak a jól felfegyverzetteket kell megtartani, „az kik penig alkalmatlan mind lovasnak, mind gyalognak, mitsem haszontalan a számot szaporítsa, az jó katonának kenyerét elvegye, jobb őket házához küldeni, parancsolatot adván ki, hogy sehol ne lézengjen, az szegénységet ne terhelje, hanem maga dolEbben a levelében Bercsényi óvta Rákóczit, hogy bemenjen Erdélybe, mert akkor „számot ne tartson sem ezen, sem túlsó országra" jövendölte a fejedelemnek. Bercsényi Miklós Rákóczinak, Kér, 1704. szeptember 1. AR I/IV. 103. Kállai István Radvánszky Jánosnak, Kozárvár, 1704. október 10. R. KISS, 1906. 205. Rákóczi Ferenc Radvánszky Jánosnak, Vihnye, 1704. október 30. ÖNB Handschriftensammlung Autograf LXII Nr 7. OSzKKThaly Gyűjtemény. Fol. Hung. 1389/17. fol. 319. THALY, 1892. 240. GÉRESI Kálmán: A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára. V. köt. Budapest, 1897. 103. 125