Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919

HONVÉDŐ VAROS ELŐADÁSOK rehajtási utasítása a polgári kormányzat 1919 februárjában kiadott HM 2669/eln. 6.1919.sz. szervezési rendeletét tekintette mérvadónak néhány kiegészítéssel.

6 A toborzás lényegesen erőteljesebben folytatódott és a hadseregbe jelentkezők létszáma napról napra nőtt. Ebben mindenképpen közrejátszott az a tény, hogy az ország szuverenitásának elvesztése fenyegető közelségbe került. Számot vetve az ország belső helyzetének és a nemzetközi viszonyoknak valamenynyi - kedvező és kedvezőtlen - tényezőjével, a meglévő sok nehézség ellenére az ország vezetői úgy vélték, hogy 3-4 hónap alatt lehetséges egy körülbelül 200 ezer fős hadsereg létrehozása. Ennyi időt tartottak szükségesnek a katonai szakemberek, hogy kitöltsék a szervezeti kereteket, feltöltsék a hiányzó felszerelési, fegyverzeti és élelmiszer készleteket. De milyen hadsereg és hogyan - ennek napok alatt el kellett dőlnie. A hadügyek élére új vezetés került. (Böhm Vilmos szocializálási népbiztos lett, Stromfeld Aurél pedig nyugdíjazását kérte és visszavonult Győrbe.) A miniszteri helyet Pogány József foglalta el, helyettesei Szamuely Tibor és Szántó Béla lettek. Az örökség egy átszervezés alatt álló hadsereg, amelyben az állomány többsége leszerelt, a régi keretek szétesőben, de az új szervezeti keretek még nem alakultak ki. Ilyen körülmények között igen sok függött attól, hogy a Hadügyi Népbiztosság élén ki áll, hogyan tudja öszszefogni, irányítani és ellenőrizni a hadseregszervezés bonyolult munkáját. Sem katonai koncepcióját, sem szervezőképességét tekintve Pogány nem volt alkalmas a hadügyek vezetésére. Már a szervezés kezdetén éles véleménykülönbség mutatkozott Pogány és Szamuely között. Pogány a hadsereg szervezését azon elvek alapján kívánta folytatni, amelyek szerint Bőhmék a polgári időszakban elkezdték a zsoldos hadsereg létrehozását. Véleménye szerint elsősorban a szakszervezetekben folyó toborzás útján a februári rendelet által meghatározott keretekben kell folytatni a szervezést. Ezzel szemben Szamuely és Szántó a hadsereg fejlesztésének teljesen új alapra helyezése mellett érvelt. Azt vallották, hogy szakítani kell a toborzási rendszerrel és be kell vezetni az általános védkötelezettséget, ami lehetővé teszi, hogy rövid idő alatt megfelelő létszámú hadsereget állítsanak fel. A hadügy vezetésében meglévő nézeteltérések miatt április 4-től öttagú hadügyi kollégium vette át a honvédelem irányítását. Az előző vezetésből Szántó Béla megtartotta pozícióját, mellette Kun Béla és Fiedler Rezső képviselte a kommunisták koncepcióját, s Böhm Vilmos szociáldemokrata álláspontját erősítette Haubrich József. Az említett szervezési rendelet a mindhárom fegyvernemet magában foglaló hat hadosztályból, a székely különítményből és a Dunaőrségből álló hadsereget irányzott elő. A toborzás a hadosztályparancsnokságoknál történt, ahonnan a létszámokat naponta jelentették a minisztérium szerepét betöltő Hadügyi Népbiztosságnak, ahol a ó.osztály ügykörébe tartozott a szervezés irányítása. Az osztály napi létszámjelentéseiből néhány példa:

7 Március 27-től szerepelnek adatok a toborzási jelentésekben, de az első olyan dátum, amikor minden parancsnokság adata megvan, április 1. Ekkor az addig toborzottak lét6 A Hadügyi Népbiztosság 7119/eln.6.-1919.sz. irata HL MTK 6/1 A-i j. 7 HL MTK Hünb. ó.osztály 7.doboz (Május 14-től a hadrendi és állománynyilvántartás a VHP hatáskörébe került és az addig szokásos létszámkimutatást már nem adtak ki.) 21