Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Horváth István: Rákosi Mátyás Salgótarjánban, 1919-ben

HONVÉDŐ VÄROS ELŐADÁSOK nyászokat és a vasmunkásokat. Újabb, zászlóaljakat szervezett és indított a frontra. Küzdött a fronton, a főhadiszálláson, a tárnákban, az üzemekben." Az egész folyamat tetőződését látom az Ék Sándor festményvázlat elkészültében. A képaláírása igazolni látszik állításomat. Eszerint: „A Magyar Tanácsköztársaság hősies honvédő háborújának legdicsőbb fejezete volt Salgótarján védelme. Ezt a harcot is Rákosi elvtárs vezette, aki mindenütt a legveszélyesebb katonai feladatok irányítását vállalta. A kép Rákosi elvtársat a Salgótarján induló csapatok élén ábrázolja." (Forrás: Illés Béla : Népünk szabadságáért. Rákosi Mátyás életéből. Szikra 1952, Rákosi Mátyás élete képekben Szikra, 1952.) A nógrádi politikai élit és a Rákosi kultusz Rákosi jelenléte, vagy hiánya hosszú évtizedekig nem foglalkoztatta Nógrád közvéleményét, sőt az 1945 után hatalmon lévők között is megoszlott a vélemény e kérdésben. Ez az állapot volt jellemző Salgótarjánban is. A város fejlesztésének felgyorsulását remélték sokan. Ennek elmaradása csökkentette a burkoltan jelentkező, és az ország vezetői iránti bizalmat. Lényegében 1952, vagyis az ünneplés éve adott - nem hosszú ideig tartó - lendületet a kultusz gazdagításának. 1952 márciusában emléktáblát avattak a tölgyfánál, februártól kezdődött el a helyi sajtó kampánya a „színes" Rákosi történetek közlésével. Mindezek nyomán beinduló fantázia a Rákosi kupa néven indítandó sportverseny toborzásáig, egy, a várost uraló emlékmű, a Rákosi bástya megtervezéséig, a szükséges anyagiak helyi adományok útján történő elindításáig jutott el. A Rákosi Mátyás életéről, 1919-es salgótarjáni tevékenységéről szóló, dicsőítő helyi brosúra csak 1953-ban hagyta el a nyomdát, így elsősorban az utókor számára jelentett tanulságos élményt. Az 1953 június végi megyei pártaktíva már úgy vélekedett, hogy : „...ne vegyük mi magunkra a KV és négy elvtárs felelősségét - mondotta Hajdú József megyei párttitkár hogy Rákosi elvtárs felelős, utána a másik három elvtárs, ők voltak azok, akik nem reagáltak a bírálatokra megfelelően, ők voltak azok, akik a kollektív vezetést egyéni vezetéssel helyettesítették, akik megengedték a vezérkedést a személyi kultuszt." A kérdéskör összefoglalásakor elfogadjuk azt a minősítést, amely szerint : „Salgótarján szerepét, az itt szervezett munkászászlóaljak tevékenységét - éppen talán a korábbi, Rákosi személyével való összekapcsolás miatt- elhallgatták, (a korral foglalkozó tanulmányok, könyvek szerzői.) Lényegében így büntettek vagy osztottak igazságot a szerzők. Pedig Rákosi személyének felvállalásában nem Salgótarján volt a kezdeményező, vagy pláne a túllihegő." (Forrás : Prakfavy Endre : A Rákosi bástya... NMMÉ.1988., Salgótarján története. Salgótarján, 1972., Cs. Sebestyén Kálmán: A vadaskerti öreg tölgyfa, Salgótarjáni új almanach, Salgótarján 1997., Magyarország a XX. században. Balogh Sándor, Gergely Jenő stb. Kossuth, 1985.) 82