Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)
Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919
HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK A 3. hadosztályparancsnokság május 19-én a következő táviratot küldte a 80. dandárnak: „Közlöm a hadseregparancsnokság 518/18. hám számú rendeletét: a Salgótarjánban szervezés alatt álló munkászászlóaljak további szervezés, kiképzés és fegyelmezés végett Pásztó környékére áthelyezendők. A zászlóaljak mozgásra kész egységek legyenek. Végrehajtás jelentendő. Amennyiben a dandárparancsnokság ezen áthelyezés végrehajtását az ott levő szerelvényekkel nem biztosíthatná, ez a hadosztálynak sürgősen jelentendő. 3. hadosztály 94a/4. hám." A távirat hátlapján Köller dandárparancsnok telefonon leadott jelentése szerepel: ,A megváltozott helyzet következtében a munkászászlóaljak nem küldhetők Pásztó környékére", mivel „...a 2 munkászászlóalj addig, amíg ide más tartalék nem jön, ...itt nem nélkülözhető." És hiába volt az ezredparancsnok, Winkler Károly kérése is, hogy „... legalább egy - két heti egységes és intenzív kiképzésnek vettessenek alá", hiába a hadosztály utasítása - a hadműveleti helyzet döntött: a május 1819-én megújult ellenséges támadás visszaverésére, Salgótarján újbóli felmentésére minden fegyverre, minden alakulatra szükség volt. A 6. hadosztály visszavonása után a csehek „vérszemet kaptak" és újabb támadást indítottak Salgótarján térségében. A helyzet rendkívül kritikus volt, különösen azért, mert a csehsztovák csapatok kétirányú, átkaroló manővere miatt a körülzárás veszélye fenyegette Salgótarjánt északról és délről is. Az összeköttetés megszakadt a város és a körötte elhelyezkedett csapatok között. A Salgótarján térségéből elvezényelt 6. hadosztály helyett ismét a 3. hadosztály vette át a térség védelmét. Megismétlődött a május eleji helyzet: A város közvetlen védelmére az ekkor már „hivatalosan" 80. dandárként szereplő salgótarjáni csoportot rendetek, amely mindössze az 53. ezred 3 zászlóaljából és a megerősítésül küldött vadászzászlóaljból valamint 3 tüzérütegből állt. A 2 munkászászlóalj még nem volt harcképes állapotban. Tekintettel arra, hogy az északi arcvonalon Eger és Miskolc térségében is megindult a csehszlovák csapatok támadása, a Hadseregparancsnokság nem tudott jelentős erősítést küldeni Salgótarján védelmére. A dandárparancsnokság ezért a még felkészületlen munkászászlóaljakat vetette be - ismét - a harcokba. A váltakozó kimenetelű harcok során először a Kisterenyénél levő ellenséges csapatok ellen indított támadással a várost délről fenyegető veszélyt sikerült elhárítani, majd a mégis csak küldött 6. hadosztálybeli zászlóalj támogatásával május 20-án Pétervására visszafoglalása lélegzethez jutatta a város védők. Május 21-én pedig Salgótarján északi térségében indultak támadásra a vörös csapatok és így Salgótarjánt másodszor is felmentették. Az ezt követő előnyomulás során a Vörös Hadsereg csapatai május 23-án ismét elérték az Ipolyt és a fülek - feledi vasútvonalat. Május 26-ig pedig teljesen megtisztították az Ipoly - Rima - Sajó vonalától délre eső területeket 1 * A harcok részletes leírására lásd: Liptai Ervin: A magyar Vörös Hadsereg harcai 1919. című könyvét. Bp„ 1960. 31
