Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)
Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919
HONVÉDŐ VÄROS ELŐADÁSOK Ebben a hadrendben az 5. miskolci állomáshelyú hadosztály egyik dandárcsoportját képezte a Heves-Nógrádi 60. dandárcsoport, amelynek állomáshelye Salgótarján volt. (Az alárendelt egységéket még a Monarchia haderejében viselt hadrendi számokkal jelölték.) Az alakulatot később - már a Vörös Hadsereg alárendeltségében - Salgótarjáni csoportnak, majd 80. dandárnak nevezték. Hiába volt katonai szempontból minden kifogástalanul előkészítve, a hadseregszervezés alapjában véve eredménytelenül végződött - négy heti toborzás után mindössze ötezer ember jelentkezett. S bár Stromfeld tudta, hogy a csőd nem katonai, hanem politikai okokból következett be, lemondott államtitkári megbízatásáról. Végül a szociáldemokraták kérésére mégis helyén maradt, és folytatta erőfeszítéseit a hadsereg felállításáért, de a haza megmentésének, megvédésének reménye nem látszott közelinek. A politikai változás, a proletárdiktatúra kikiáltása teremtett új helyzetet. Honvédő hadsereg A Magyar Tanácsköztársaság létrejöttekor a külpolitikai helyzet - ha az addigi kedvezőtlen körülményeket lehetett egyáltalán fokozni - még súlyosabb volt, mint a polgári kormányzat idején. Az események alakulását jelentősen befolyásolta az ún. Vix-jegyzék. Március 20-án délelőtt jelent meg Károlyi Mihály köztársasági elnöknél Vix francia alezredes, a budapesti antantmisszió vezetője a misszió néhány, angol, amerikai, francia és olasz tisztje kíséretében, hogy átnyújtsa de Lobit tábornok, a francia keleti hadsereg Belgrádban székelő parancsnoka által előző nap aláírt antantjegyzéket. Ez a jegyzék a párizsi békekonferencián a katonai szakértők és külügyminiszterek által február 26-án hozott határozat volt, amelynek értelmében további jelentős magyarlakta területek kiürítésére és egy francia ellenőrzés alatti semleges zóna létrehozására kötelezték Magyarországot. (A semleges zóna határai közé került volna Vásárosnamény, Debrecen, Békéscsaba, Orosháza és a franciák által már megszállt Szeged is - ez azzal járt volna, hogy a magyar csapatoknak a Tiszántúlon több, mint 100 km széles fronton átlag 50 80 km-t kellett volna visszavonulniuk.) A jegyzék elfogadása öngyilkosság lett volna, elutasítása viszont egy súlyos háború eshetőségét rejtette magában. Károlyi számára világossá vált, hogy az antant támogatására - amire pedig alapozta politikai hatalmát - nem számíthat, tehát meghozta az egyetlen lehetséges döntést: március 21-én aláírta az ultimátumot elutasító magyar jegyzéket - ez volt kormánya utolsó hivatalos okirata -, majd lemondott kormányával együtt és átadta az ország kormányzásának gondjait a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja egyesüléséből létrejött baloldali párt, a Magyarországi Szocialista Párt képviselőinek - és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Az új kormány, a Forradalmi Kormányzótanács megalakulása után rugalmas külpolitikába kezdett és tárgyalásokat ajánlott fel az antantnak. Ugyanakkor az elsők között alkotta meg a hadsereg felállításáról szóló rendeletét - hiszen az új állam számára létkérdés volt egy ütőképes hadsereg létrehozása. Az 1919. március 25-én kiadott rendelet vég20
