Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919

HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK képviselői aláírták a súlyos feltételeket tartalmazó fegyverszüneti szerződést.

2 Hamarosan kiderült azonban, hogy ezek az egyezmények csak az olasz, illetve a déli és keleti front vonatkozásában foglalkoztak a magyar kötelezettségekkel. S mivel az antant a kormány kifejezett kérésére sem volt hajlandó szavatolni az állam területének biztonságát a békekonferenciákig, az országnak szembe kellett néznie a környező államok hadseregeinek előnyomulásával.

3 November 8-án érkeztek az első jelentések a kormányhoz, hogy az északi határon át cseh katonaság nyomult az ország területére. November 9-én a román 2 Ennek előzményeként lezajlott egy tárgyalás Belgrádban, amiről érdemes megemlékezni. Mivel a november 3-i, az olasz hadsereg fővezéréről elnevezett Diaz-féle egyezmény nem tartalmazott utalást arra vonatkozóan, hogy Magyarországnak milyen területeket kell kiürítenie a balkáni arcvonalon, milyen kötelezettségeket kell teljesítenie Romániával és Csehszlovákiával szemben, a magyar kormány úgy határozott, hogy ezek megbeszélésére tárgyalásokat kezd a balkáni antanthadsereg parancsnokával, annál is inkább, mert a francia tábornok - Franchet d Esperd'ey - nem véve tudomást a padovai fegyverszüneti szerződésről, folytatta az előnyomulást a Balkánon. Károlyi Mihály miniszterelnök személyesen utazott Belgrádba (a küldöttségnek Jászi Oszkár tárca nélküli miniszter mellett tagja volt Hatvány Lajos a Nemzeti Tanács és Bokányi Dezső a Budapesti Munkástanács képviseletében). A tábornok előtt Károlyi ismertette a magyar kormány memorandumát, amelyben hangsúlyozta, hogy az új magyar kormány semmiféle felelősséget nem vállal a Monarchia bel - és külpolitikájáért, és kérte, hogy Magyarországot ne tekintsék ellenséges országnak, hanem semleges földnek. Kijelentette, hogy a magyar kormány elfogadja a független cseh és délszláv állam megalakítását, a határok megállapítására pedig a békekonferenciát tartja illetékesnek. Bejelentette, hogy Magyarország fel kívánja venni a diplomáciai kapcsolatokat az antant hatalmakkal A tábornok válasza egyértelműen elutasító volt: Magyarország legyőzött ország és felelnie, fizetnie kell a háborúért. A 18 pontból álló súlyos feltételeket tartalmazó fegyverszüneti szerződést a küldöttség csak abban az esetben tartotta elfogadhatónak, ha Magyarország biztosítékot kap arra nézve, hogy a béketárgyalásokig az antant garantálja a magyar állam határait. A tábornok jóváhagyásával Károlyi ilyen értelmű táviratot küldött az antanthoz és a válasz beérkeztéig visszatért Budapestre. Az antant nevében Clemenceau francia miniszterelnök (aki a párizsi békekonferencia elnöke lett) elutasította a magyar kérést és a tábornokot csak a katonai kérdések megbeszélésére hatalmazta feL A magyar kormány szorongatott helyzetében nem tehetett mást, minthogy elfogadta a feltételeket, így november 13-án küldöttség utazott Belgrádba és Linder Béla aláírta a szerződést. 3 Emlékeztetőül felidézzük a demarkációs vonalak helyzetét: Az ország déli és keleti részén az 1918.november 13-án Belgrádban megkötött katonai egyezmény szerint a demarkációs vonal a Dráva vonalától északra, Várasd fölött - Barcson keresztül - PécsBaja-Szabadka fölött - Arad-Zámoly déli széleinél húzódott, Dévát, Gyulafehérvárt északról kerülve meg északkeleti irányban a Maros mentén Besztercétől nyugatra húzódott. Ezen a demarkációs vonalon törtek át a román csapatok és 1919 január végén az általuk elért vonal Zámolytól északkeletre Nagyváradon át Nagybánya és Máramarossziget északi határainál húzódott. Az északi határrészen november 8-án nyomult be először a cseh katonaság az ország területére és csak hosszas huzavona után jelölte ki az antant jegyzék december 23-án a csehekre nézve kedvező demarkációs vonalat, amely Pozsonytól a Duna északi partja mentén, majd az Ipolyt követve Losonc alatt Rimaszombaton át és Kassa alatt vezetett az Ung folyóig és ezt követte a régi határig. (Ez persze a szlovák érdekek megsértését is jelentette.) 17