A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Kovács Annal: „Magyar ruha a millenniumon” – A polgári viselet Mikszáthnál

neki, négy frájla szolgálta, fésülte, öltöztette, mulattatta, felolvasott neki. Gavallér módra szórta a pénzt, nem hitte már, hogy pusztán a harcosok zsoldjának kifizetésére való, és igen hamar megtanulta az új értékrend alaptörvényét, vagyis gazdag akart lenni, roppant gazdag. Ennek eléréséhez azonban nem voltak meg az eszközei. A pénzköltés örömét, a fényűzést igen hamar megszokta, de a pénzszerzés mesterségét, a pénzcsinálás fortélyait - hiába is csináltak belőle bankelnököt - nem tudta megtanulni, bárhogy is nézzük, ebbe bizony Szigetvár nagy hőse belebukott. A modern ember alul maradt benne a reneszánsz-kori lovaggal szemben. S hogy méltósággal hagyja el a századvég színpadát Mikszáth egy utolsó ütközetbe vezeti, de előbb visszavarázsolja rá eredeti jelmezét. Felöltözött Zrínyi gránátszín mentéjébe, felvette kerecsentollas kalpagját, és harangzúgás közepette kirohant vitézeivel.. . A századvégen oly gyakran felhangzó harangszó általában ünnepi megemlékezésre hívott, de egy világtól is búcsút vett s egy másikra kaput nyitott, s nemzedékek számára felhangzott benne a kérdés, amit Mikszáth 1896. január 1-én így fogalmazott: „Egy ezredév betelt. Hogyan kezdi a másikat a politikai világ?" aeí 87