A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Kovács Annal: „Magyar ruha a millenniumon” – A polgári viselet Mikszáthnál

sekkel/ nemcsak a korabeli divat bemutatkozásának nyilvános helyszínei, de formáló alakítói is, és különösen igaz ez abban a helyzetben, amikor az ünnepi reprezentáció olyan hangsúlyt nyer, mint amit a millennium idején kapott. A divat jelenségei Mikszáth figyelmének fókuszában álltak a millenniumi rendezvényekről tudósító minden egyes beszámolójában. Az öltözet mint szembetűnő látvány-elem segítségével könnyen megragadhatóvá és ábrázolhatóvá vált az impozáns ünnepi események festői látványa, de színpompás üressége, frázisdús tartalmatlansága is. A millenniumi kiállítás megnyitásról készült a Pesti Hírlap május 3-i számában megjelent cikkének Mikszáth a T. Ház a szabad ég alatt korántsem hangzatos címet adta, s ezzel azonnal utalt arra a szervezésbeli hiányosságra, hogy az állami ünnepélyről a képviselők rossz idő esetén, mert jegyük a belépésre nem jogosított, a megnyitóról kiszorultak volna. A megnyitót magát igen kurtán elintézi Mikszáth, megérkezik a királyi pár /huszártábornoki egyenruhában ül. fekete gyászban fekete legyezővel/ „Közeledünk végre a történeti mozzanathoz... mindjárt vége lesz... mindjárt megnyílik a kiállítás", elhangzanak a beszédek, melyeknek tartalmáról csak az ellenzéki képviselő kritikus megjegyzését említi meg. A cikk terjedelmének nagyrészében a gyülekező kis és nagy urak, bennszülöttek és idegenek festői tablóképét alkotja meg. Ott van ezen a tablón Kossuth Ferenc levelibékazöld kosztümben, Papp Géza cseresznyepiros mentében, mint magyar vitézke, de mindnyáját lefőzte Fenyvessy Ferenc, inszurrekciós Mária Terézia korabeli ruhájában, hosszú bekecsben, nagy leffentyűs báránybőr kalpagban, csak a copf hiányzott, az aranyszínű atillák rikítóan csillognak, s néha egy-egy eredetibb szabású ruha köti le az érdeklődést, s örül a lélek egy-egy frakknak vagy polgári übercíhernek. A nagykövetek páholyában mindenféle egyenruha, amit a földkerekség szabói kigondoltak. Mikszáth valóságos és szórakoztató tablót, leltárt készít a jelenlévőkről, kik közül sokakat személyesen is ismert s még többről tudta, hogy ki kicsoda. Jogosnak és hitelesnek tartható ezért azon meglátása, miszerint „teljesen megfordult az eddigi szokás; azelőtt a mágnásokon voltak pompás szövetek és gazdag ékszerek... most a mágnások egyszerű, polgárias fekete ruhákat viseltek, s hova lejjebb nőtt a ruhák pompája, úgy hogy egy pár lipótvárosi kereskedő úgy nézett ki, mint a húszas években a híres Eszterházy herceg, aki gombok helyett gyémánt foglalatú apró órákat rakott a mentéjére." Amit Mikszáth mutat látványt, az nem a millenniumi kiállítás, hanem az ünnepi nyitón megjelentek színes díszmagyaros forgataga, hol nemcsoda ha az embert „Bizonyos csömör fogta el. Az a képzelődés kezdte fölverni, hogy valami papagáj-kiállításon van." A millenniumi rendezvények csúcspontja a június 8-i koronázási ünnep és a bandériumok felvonulása Mikszáth képzeletét is megragadta, hisz a Pesti Hírlap június 10-i számában két írásban is, majd a június 21-i Vasárnapi újságban is foglalkozott a témával. Hiába is keresnénk cikkeiben az események 78