A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Kovács András: Mikszáth kisvárosa
A városért, a város nevében vívott küzdelem fontossága minden polgár számára nyilvánvaló, kik mindenüket képesek feláldozni városukért. A mikszáthi városok misztikusnak tűnő küzdelme olykor „emberáldozatot" is követel, így például Lőcse és Szepes vármegye küzdelme csak Görgey alispán halálával érhet véget. A kisvárosok közti versengés a szimbólumok szintjén is megjelenik, mint azt a Szent Péter esernyője című Mikszáth regényben megfigyelhetjük. A felvidéki „kolibri városok" közötti rivalizálás Bábaszék létét fenyegeti, mivel kis lakosságszámuk miatt e városok elveszthetik városi rangjukat. A jogilag városnak számító, valójában falusias jellegű település lakói, két megoldás közül kénytelenek választani. Mivel azonban a polgárok számát nem tudják jelentős mértékben gyarapítani - ez a város létét fenyegető probléma első megoldása lenne -, a bábaszékiek a városi lét más jellemzőit, elsősorban külsőségeit, látható, és mindenki által ismert, /vagy közismertnek tartott/ jegyeit igyekeznek gyarapítani a lét minden szintjén. Hiszen: „a városban minden többet ér, többet mutat a fundus, a kert, sőt maga az ember is. Mégiscsak polgár az ember, és ez már valami (...) A hajdúnak még dobolni is kell tudni, mert a városkának saját dobja van - sőt a gazdagabb városok még vizipuskát is szereznek. Hiába a rang az rang - de fenn is kell azt tartani." (зГ Az elsőbbségért folytatott harc átrendezi a bábaszékiek érték és világszemléletét. Minden a várossal kerül összehasonlításba, mindent hozzá viszonyítanak. így lesz Bábaszék a világ közepe, legalábbis a lakosai számára /akik Besztercéhez, Budapesthez hasonlítják/. Szinte államként tűnik fel az államban, mikor Mravucsán polgármester megtiltja a „hólyaghúzó izgoncok" kivitelét. A Mikszáth által humoros eszközökkel ábrázolt kisvárosi lét formailag, külsőségeiben semmiben sem különbözik más regényeiben ábrázolt városok életétől. Bábaszéken ugyanúgy találhatunk szenátust, vásárokat, mint A beszélő köntösbeli Kecskeméten, de emez kisszerűségében szinte nevetséges a nagyobb városéhoz viszonyítva. Ez a kisszerűség lesz leginkább jellemző a Mikszáth által bemutatott kisvárosra. A hagyományok őrzése, az elzárkózás a körülöttünk lévő világtól, mind a kisvárosi lét sajátja. A kisvárost szintén egyértelműen meghatározó időtlenség és a halandó ember kapcsolata sajátosan jelenik meg Mikszáth Beszterce ostroma című regényében. Zsolnán nem számít az elmúlás, az élet a megszokott mederben folyik tovább. Ezért nem is költenek sokat orvosra, bár mindenki az időn akar felülkerekedni. Az a fontos, hogy emlékezzenek az egyénre, beszéljenek róla, lássák az arcképét, ne merüljön feledésbe. Az egyén addig létezik, míg az emberek emlékeznek rá, akkor ér véget élete, ha elfelejtik. Ezért fontos a múlt, a tradíciók, az ősök emlékének megőrzése, a 48
