A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Krizsán László: Történelmi források szerepe és megejelnítése Mikszáth Kálmán egyes műveiben

Krizsán László Történelmi források szerepe és megjelenítése Mikszáth Kálmán egyes müveiben Az irodalom legfőbb ihletője és témaadója a történelem. Becslések szerint, a világirodalom alkotásainak mintegy 60%-a meríti cselekményét a történelmi múlt azon eseményeiből, amelyek alkalmasak későbbi korokban is meglévő vagy újraéledő társadalmi, politikai, erkölcsi vagy nemzeti kérdések, visszásságok és érdekek megjelenítésére, kritikai ábrázolására valamely cél érdekében vagy annak ellenében. Azon népek nemzeti irodalmában, amelyek a történelem során gyakran kényszerültek szembenézni létüket fenyegető viharokkal, vagy sokszor kellett önigazolásért, erőforrásként a múltba tekinteniök, a történelmi líra és próza uralkodó műfajjá vált. A megmaradásért folytatott évezredes küzdelem „történelmivé" alakította a magyar irodalmat is. De nem egyszerű, a múltat csupán reprodukáló írásokban jelentek meg a hajdan volt világ emlékei, hanem olyan alkotásokban, amelyek a tegnapról beszéltek ugyan, de a máról, a mához szóltak, ébren tartva a nemzeti tudatot, óvták, figyelmeztették vagy éppen mozgósították kortársaikat, így vált a történelmi műfaj a magyar irodalomban olyan politikai eszmeiséggé, amely nem csak az alkotók, az írók, de a nemzet lelkiismeretét is kifejezte. A szépirodalom történeti műfajának egyik legnagyobb magyar mestere a 150 éve született Mikszáth Kálmán volt. Mikszáth műveinek történeti vonatkozásairól az akadémiai, úgynevezett kritikai kiadásban részletes adatokat találhatunk az egyes alkotások történeti hátteréről és a felhasznált történeti- vagy irodalmi forrásokról. Ezek, látszólag, feleslegessé tesznek minden további történeti vizsgálódást. Ám, elmélyültebb tanulmányozás során, hamar kiderül, hogy a kritikai kiadások történeti adatbázisa olykor szűk és egysíkú. Többnyire a napilapokban megjelent vonatkozó írásokat tartalmazza, vagy az író által megjelölt források szövegeit közli, de levéltári okmányokra nem utal vagy elégtelenül, esetenként hibásan idézi azokat, a feltétlen szükséges forrástörténeti adatok nélkül. A kritikai kiadás egyes köteteinek ilyen fogyatékossága jól megfigyelhető többek között - „A beszélő köntös" és a „Krúdy Kálmán csínytevései" című írások forrásmagyarázataiban, összevetve azokat jelen tanulmányunk adataival. Egy ilyen összehasonlítás igazolja, hogy forrásfeltáró kutatásokra a kritikai kiadások megléte és hasznossága mellett is - szükség van. 34