A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Horváth István: Polgártípus, polgármentalitás Nógrádban a XIX. század végén

nyeit (5 fó) Arany János költeményeit (2 fő), Petőfi, Vörösmarty, Tompa Mihály verseit (l-l fő), továbbá ifj. Dumas, Puskin Anyeginjából Tatjana levelét, Verne Gyula könyveit (l-l fő) nevezték meg a válaszadók. Többen a Bibliát (2), továbbá „minden jó regényt és költeményt" nevezték meg. Házastársukat úgy választanák, hogy annak „engedelmeskedni tudnék, tehát okosabbat nálamnál", „aki minden tekintetben fölöttem áll", olyan legyen „aki engedelmes legyen, de azért észrevétlenül mégis ő uralkodjék felettem". Mások „kálvinista magyart", megint mások „angol szívű, francia eszű, olasz vérű, magyar szépségű nőt" képzelnek szívük választottjának. Többen elégedettek a bekövetkezett választással: „Meg vagyok a magaméval elégedve" „Körülbelül ilyet óhajtottam, mint a mostani oldalbordám." - írták. Az ördögről úgy vélekednek, hogy az olyan „Mint az én uram mikor haragszik". Más szerint: „Bizony szebb, mint a teremtés urai", „olyan, mint egy ember, aki mindenki kárán örül." Olvashattuk azt is, hogy: „olyan egyéniség, ki megjelenik, ha a falra festik, mindazonáltal nem lehet nagyon csúnya, mert ha az volna, inkább szaladna az arcképétől." (42) A válaszokból szűkebb és tágabb értelmű következtetések is levonhatók. Adatokat kapunk a városi értelmiség illetőleg az iskolázott nők véleményéről. Bepillanthattunk a műveltségük alkotó elemeibe. Láthatóvá vált válaszaikból, hogy életük további garanciájának a kiegyensúlyozott társ megtalálását tekintik, a jó tulajdonságok erőteljes meglétét tartják, amelyre épülhet a jó házasság, ez a biztosítéka a jó nívójú mindennapi életüknek. Az egyén áll életük központjában, gyakorlati ismeret megszerzését a családi tradíció megőrzését tekintették különlegesen fontos feladatuknak, míg az elméleti tudás, a művészetek fontosságának elismerése gondolkodásuk lényeges eleme, de az az előbbihez képest mégis csak háttérbe szorult. Ez nem a szalonoknak ama világa, ahol a művészeteknek hangsúlyos szerep jutott, ahol a leggyakoribb cél az ismerkedés, a politizálás, a tudás bővítése állt előtérben. Ebben a világképben az újmódi Fannik nézete, felfogása jelent meg, aholis az idő múlása ugyan látható, de a hagyományok megőrzésének fontossága sem halványult el. Ebben a világképben a nők számára mégis csak egy jó házasság megkötése jelentette a kitűzendő célt, amely azonban egyben eszköz is, hogy teljesüljön a vágy: túljutni ezen az élethelyzeten. Az olvasható válaszokból előtűnt, a lassan, szellemiségében is kialakuló nógrádi - losonci - polgár képe, aki elsősorban önmagával bánik céltudatosan. De már tudja, hogy ahhoz, hogy felvállalt feladatait elvégezhesse kapcsolatokat kell keresnie, a mások véleménye iránt is érdeklődnie kell. A napi életében még „féloldalas" polgár hasznosítani akarja az otthon tanultakat, de azokat önállóan szándékozik feldolgozni és értelmezni. A válaszokból a még zötyögő vicinális, és a robogó gyorsvonat együttléte, a jelenlétéből kialakuló új világ ellentmondásai tekintett vissza ránk. 25