A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Horváth István: Polgártípus, polgármentalitás Nógrádban a XIX. század végén

tette őt az óvoda felügyelő bizottságának tagjai - Havasi Gyuláné és Draskóczy Zsigmondné * is. Az óvoda feltételeit fokozatosan fejlesztette, javította viszonyait. Alig tíz évvel odakerülése után már kilencven gyermek ellátását, gondozását biztosította intézményében. Az új évszázad kezdeteitől van arról ismeretünk, hogy éves rendszerességgel, elsősorban Karácsony előtt, de alkalmanként más ünnepek előestéjén is, megjelentetett lakosság irányában a helyi újság a Kossuth utcai óvoda céljainak elérésére, adományok adására felszólító cikkeket. Valószínű, hogy ez a tevékenység Margócsy Lenke óvodavezetői munkásságának kezdetektől fogva fontos pillére volt. A Kossuth utcai óvoda karitatív célú ünnepségeire kitágította falait, és leggyakrabban a tanítóképző intézet tornatermében tartotta meg azokat.

(39) Margócsy Lenke teljes életét kitöltötte szakmája iránti szeretete. Nem ment férjhez, így lényegében e célra fordította tudását, ismereteit. A női és szakmai társaságokban, a férfiak között is tekintélyt szerzett munkásságával. Háztartásban tevékenykedő fiatal hölgyek, evangélikus papok, a Losoncon élő ügyvédek közül a mélyebben gondolkodók, tanítók egyaránt megtalálhatók baráti körében. Küllemének bemutatására több tényező - a példakép, a vállalt feladat minősége - együttes jelenléte miatt is találónak és érvényesnek tartom Margócsy Lenke személyiségére is a Veres Pálnérói írt Mikszáthi jellemzést. „Ott ült mindig fekete ruhában, melynek egyedüli ékessége fekete gyöngyből állott; alig-alig szürkülő haja egyszerűen lesimítva tapadt a halántékaira, szabadon hagyva nagy homlokát, melyen alig volt észrevehető ránc. Szép formás arcú öregasszony volt, rendes, takaros, testtartásában egyenes, élete utolsó éveiben is." Szülei halálát követően, édesapja 1917-ben, édesanyja 1931. áprilisában bekövetkezett halála után zárkózott lett. Ebből az időszakából nagyon kevés még az ismeretünk. A háborúk okozta határváltozások, az új államiság helyi intézményeinek létrejötte felfogásán, vallásosságán nem változtattak. Hetvenhatéves korában halt meg, és édesapja mellé helyezték örök nyugalomra Losoncon. 1894 különleges év lett Margócsy Lenke életében. A szűk szakmai érdeklődésen túl az akkor huszonhároméves fiatal óvónőt vonzotta a körülötte élők, a szűkebb és tágabb közösség véleményének megismerése. Ezt a tulajdonságát otthonról hozta. Neveltetése, édesapja, nagybátyja közírásai, közszereplései tartósan ebben az irányban is tágították figyelmét. Környezetében is szokatlan módon fejezte ki ezirányú érzéseit, felfogását; megvásárolt, beköttetett egy száz oldalnál is nagyobb terjedelmű, üres ívekből álló könyvet, amelynek címoldalára kézzel ráírta: Margócsy Lenke Jellemkönyve. Losoncz 1894. A bevezető versben összefoglalta szándékát. Lényegében a feltett kérdések hólabdaszerű továbbadásával a társaságában élő férfiak és nők véleményét kívánta megtudni. Az eredeti szerzői szándék azonban módosult a gyakorlatban, mert - a kézírás tanúsága szerint - valamennyi kérdést a kezdeményező Margócsy 22