A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Horváth István: Polgártípus, polgármentalitás Nógrádban a XIX. század végén

korábban híres bádogos-iparos Rakottyai Ferenc és családja a környék legrangosabb nagytőkés vállalkozója lenni. Mellette a bécsi Schöller Sándor bankár kisebb teret kapott. Itt a nagy tőkés vállalkozások nem sorvasztották el a korábban már híressé vált kézműves ipart sem. A vidék más településén, elsősorban a Salgótarjánban és környékén a külföldi tőke - osztrák, német, angol - domináns szerepe volt érzékelhető. A Hirsch és Frank, az acélárugyár, az üveggyárak telepítésében, korszerűsítésében ők szabták meg a követelményeket. Mindez a mindennapi élet megszervezésében, emberi kapcsolatokban, érzelmi területen egyaránt kimutatható a szülőföld, vagy csak táj által motivált kötődés az első esetben, „a losonci modell" gyakorlatában volt erőteljesebben jelen. A gazdaságban megindult változások nagy mértékben hatottak a népesség mozgására - a migrációra - is. Sokan jöttek, mert úgy vélték, szakmai ismereteik előtt új távlatok nyíltak. Bizonyítható, hogy a századforduló tájékán az Osztrák-Magyar Monarchia területéről, vagy a határaihoz közel eső vidékekről ideérkező népcsoportok felduzzasztottak Losonc, Salgótarján és a környék településein élő lakosság számát. Ezentúl az ipari vállalatok a saját üzleti érdekeiktől vezettetve új típusú, mobil települést: a kolóniát alakították ki. Az új feladatok, új törekvéseket indítottak el a megye népességének legjobbjaiban, amelyek centruma a megye legjelentősebb települései voltak. A feudális körülményekből menekülő középosztály jó része hivatalnokká, és ennek nagy hányada polgárrá vált. Balassagyarmat polgárias fejlődése ezidőben vette kezdetét, és tartalma a megyeszékhely létéből fakadt. Ekkor alakultak meg a hitelintézetek, a biztosító társaságok helyi fiókjai, a közösségi élet új színterei: a Dalegylet, a Nyári Színkör, a Népkör, amelyek „a művelt polgári elem gyűlhelyévé" lettek. A kétségkívüli fejlődés ellenére, a megyei közfelfogás szerint Balassagyarmat továbbra is „a megyei hatalom és közigazgatás kissé félreeső központja" maradt.

(3) Losonc központi szerepe városi múltjának áthagyományozódásával, a korszerűbb körülményekhez alkalmazásával vált világossá és hosszú évekig véglegessé. Városi tisztviselősége „a jobb városi szellem színvonaláig emelkedett". Az ügyvédek, a papok és lelkészek az iskolavárosi jellegét alátámasztó nagyszámú tanítói, tanári kar tevékenysége, az irányukban megmutatkozó közmegbecsülés növelte a kultúra iránti igényt, amely végül is a városi kohézió legbiztosabb kötőeleme volt és maradt is. Ezt jól példázta az ipartestület szép könyvtára és régi eszközökből összeválogatott gyűjteménye is. A hozzájuk kapcsolódó, jelentőségében kiemelkedő helyzetű kereskedő réteg látta el a nagyszámú munkásságot is, amely „hét végén tolongva vitte keresetét" a jól ellátott üzletekbe. Az országosan is ismert kézművesség megőrizte az igényes áruk iránt vonzódók körében népszerűségét. A csütörtöki piacnapon a „Kubinyi teret megtöltötték a kötélverők, a csizmadiák, a szíjgyártók, a magyarszabók, a szűrszabók, a kékfestők, a gyolcsosok sátrai." Mindezen jellegzetességek 13