Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Rejtő István: A t. Házból – karcolat-típusú írói és publicisztikai szemléletének kialakulásában

Rejtő István A T. HÁZBÓL - KARCOLAT-TÍPUS MIKSZÁTH ÍRÓI ÉS PUBLICISZTIKAI SZEMLÉLE­TÉNEK KIALAKULÁSÁBAN Az utóbbi évtizedekben immár irodalomtörténeti közhellyé vált, hogy Mikszáth Kál­mán A t. Házból című karcolatainak legvonzóbb újdonsága az volt, hogy írónk mert és tudott szakítani a korábbi évtizedek publicisztikai gyakorlatával: nem beszámolót, nem recenziót, de nem is glosszát írt a képviselőházi ülésekről, hanem kézen fogta, szinte „belopta" a parlamentbe olvasóit, s a mindennapi élet közelébe hozta a politikai szemlélet fellegeibe emelt testületet. Mikszáth művészetének sajátossága abból fakadt, hogy kapott és vállalt feladathoz, ahhoz, hogy napról napra, ülésről ülésre karcolatot írjon a Pesti Hírlap hasábjain, hozzáadta a saját egyéniségét. Nemcsak eleven alakokká varázsolta a képviselőket, nemcsak élettel töltötte meg az ülésterem padsorait, a folyosót, a büfét, a külön tárgyalótermek titokzatos világát és a kar­zatot, hanem a maga gondolatvilágán szűrte meg az eseményeket. A Mikszáth-szakirodalom az 1960-as évek közepéig, amikoris a textologógiai munkák­kal eljutottunk az 1881—82-es évek publicisztikai írásainak számbavételéhez, azaz azokhoz az évekhez, amelyekben feltűntek az írónk tollából származó parlamenti karcolatok, a Mikszáth­szakirodalom csak megközelítő képet tudott alkotni A t. Házból című karcolatok jellegéről, arányáról és mennyiségéről. Hiszen a kutatás számára az egyetlen támpont az író életében napvilágot látott Mikszáth Kálmán Országgyűlési Karcolatai című 1892-ben a Légrády Testvérek gondozásában megjelentetett 365 lap terjedelmű kötet volt. Ez a kötet az író válogatása alapján a maga kilencven darabjával ízelítőt nyújtott az 1883 és 1891 között közreadott parlamenti karcolatokból. A kötet elé illesztett kiadói előszó, a karcolatokat megelőző szerzői vallomás A karcolatok történetéxö\ egyrészt jelezte, hogy a válogatás csak szerény töredékét nyújtja a közel egy évtized termésének. A két előszó tónusa azt a benyomást keltette, hogy a kiadó és a szerző között meglévő teljes harmónia és egyetértés segítette életre a kötetet. Az 1891-es év anyagának textológiai feltárásakor azonban kitűnt, hogy más tényezők motiválták e kötet közreadását. A Krk 1988-ban megjelent 80. kötetéből, amely az 1891-es év publicisztikai ter­mését tartalmazza, tények bizonyítják, hogy 1891 március közepe és 1891 szeptember elseje között Mikszáth Kálmán kiválva a Pesti Hírlap szerkesztőségéből a Horváth Gyula szerkesz­tésében meginduló „Magyar Hírlap" főmunkatársa volt. E hat hónap alatt egyetlen írása sem jelent meg a Légrády Testvérek tulajdonában lévő Pesti Hírlapban. Az említett kötetből az is világossá fog válni, hogy nem személyes indítékok, hanem politikai motivációk vitték át Mikszáth Kálmánt az új laphoz. A szálak Tisza Kálmán személyiségéhez vezethetők vissza. Tisza Kálmán 1890 márciusában bekövetkezett lemondása után az addig egységesnek tűnő szabadelvű párt csoportokra bomlott. Ezek a belviszályok hol halványabban, hol erősebben tükröződtek Mikszáth Publicisztikai írásaiban, a parlamenti események kommentálásában. (Ld. Krk 79. kötetében megjelent írásait.) Mikszáth — mint ezekből az írásokból kitűnik — érzelmében és politikai felfogásában a Tisza Kálmán köré tömörült szabadelvű párti képviselők köréhez tartozott. A személyes kötődés még felerősödött az 1891-es évben. A „Magyar Hír­lap"-ot megalapító Horváth Gyula az 1891-es év elején szembe került a miniszterelnöki poszton Tisza Kálmánt követő Szapáry Gyulával. Minden jel arra mutat, hogy Horváth Gyula Szapáry-el­lenes indíttatása és Mikszáth Kálmán Tisza Kálmán iránt érzett vonzalma szerepet játszhatott abban, hogy írónk csatlakozott Horváth Gyulához, akit még szegedi újságíró korából ismert, és politikai pályafutását figyelemmel kísérte, parlamenti szereplését A t. Házból című karcola­36

Next

/
Oldalképek
Tartalom