Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Széles Klára: Mikszáth Kálmán és a múlt századi novellisztika

Ugyanakkor jól példázza a „modern novella lényegét, történet-szerűségének átváltozását, redukcióinak, sűrítésének intenzitását és módját. Láttatja, hogy a novella, a rövid történet — maga a műalkotás — minél teljesebb és kompaktabb szerkezetű, annál inkább képes egy részletben is felmutatni összefüggésrendje lényegét S ez a lényeg alig elválaszthatóan reprezentálja a minden más szerzőtől különböző és megkülönböztető — itt Lövik Károlyra jellemző — egyszemélyes vonásokat és az ebben rejtező, irodalomtörténeti folyamatra valló karakterjegyeket (itt például közvetlenül a Csáth Gézával, vagy Krúdy Gyulával összekapcsolható jegyeket). Ez utóbbi kínálja például azt is, hogy további párhuzamokat vonhatunk akár e megadott motívum és transzformációi mentén a századvégi kortárs novellisták és Lövik Károly műve között. Akár Petelei István: A jutalom, Gozsdu Elek: Ultima ratio című novellái között; illetve ezek és világirodalmi kortársaik között. Példaként említhetjük Csehovot, ahogy erre Thomka Beáta utal. Egyféle irodalomelméleti szabály fogalmazódhat meg, s igazoldódhat az elemzés nyomán. Példának tekinthető arra, amit már Leo Spitzer vallott nyelvi jegyek és irodalmi elemek közötti párhuzamosságról; vagy amit E. R. Curtius úgy fogalmazott meg, hogy a motívum az, amely mozgatja és szervezi a fabulát; avagy amit a finn folkloristák feltételeztek, amikora motívumot a „narratív struktúra legkisebb elemeként" fogták fel. De példa lehet V. Sklovszkij, V. J. Propp ama felfogására is, mely szerint a ,,szüzsé: motívumok komplex hálója"; valamint arra, hogy a kulcsszavak mögött „szemantikai háló" áll.

1 * Végezetül szemléltetheti, hogy műelemzés miként lehet eszköze és próbája egyben irodalomtörténeti és irodalomelméleti kutatások összekapcsolásának; egymás eredményei kölcsönös, komplex alkalmazásának. 65