Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Imre László: Epikai ritmus és kicsinyító emocionális-vitalisztikus valóságélmény A Szent Péter esernyőjében

3. A „várhatóság" mértékének váltakozása A romantikus cselekménybonyolítás alapképlete, a „titoktechnika" összefüggésben van az ún. várhatósági fokkal. Azzal, hogy milyen fordulatokat készít elő az író, az olvasó várakozásai milyen mértékben bizonyulnak indokoltnak, illetve éppen ellenkezőleg: hamis feltevésnek. A Szent Péter esernyője ebből a szempontból a változatok sokféleségét tartalmazza. Vannak olyan olvasói sejtések, amelyeket az író meglehetős egyértelműséggel terel helyes irányba. Korán átlátunk Gregorics Pál szándékán, rájövünk, hogy miért tartja állandóan magánál a vörös esernyőt. Megdöbbentő meglepetésként hat viszont az esernyő nyelének megsemmisülése. Minden veszélyhelyzetben reménykedünk a kibontakozásban, s legtöbbször nem is csalódunk. A cselekmény jóval korábban indul (a Gregoricsok esetében több évtizeddel, a Bélyi Veron ka esetében másfél évtizeddel az első fejezetben megjelölt időpont előtt), ezért a két fiatal egymásnak rendeltsége csak a regény derekánál kezd valószínűvé válni. Azután azonban már nem sok kétség marad a kedvező kibontakozást illetően. Ezért az utolsó lapokon már nem is rettenünk meg igazán attól, hogy Veronka elszalad hazulról, vagy hogy a Gyuri által neki nyújtott jegygyűrűt eldobja. A várhatóságnak eme kalandregénybe illő szerepén túl, hogy ti. mennyiben segíti, engedi vagy gátolja az író a jövőben lejátszódó események kitalálását, van ezúttal egy mélyen fekvő, a regényvilágot átfogó módon meghatározó funkciója. Nem titkok megvilágosodása a lényeg (mellesleg lelepleződik Szent Péter megjelenésének és a vörös esernyőnek a titka is), hanem egy általános készség és bizonyosság a jövővel kapcsolatban, amely a cselekményvezetés módjától kap támogatást. Nemcsak Bélyi János vág neki bizalommal a jövőnek, Veronka felnevelésének, hanem az olvasó is megalapozott reményeket táplál jósorsuk betelte iránt. Ennek az alapja viszont nem pusztán egy vitalisztikus, jóformán biológiai forrású optimizmus, hanem olyan erkölcsi nézetek, olyan tiszta és egyértelmű viszony a világhoz, amely átsegít a legnehezebb helyzeteken is. Ez különösen a lezárásban válik jelentésessé. Tekinthető persze a befejezés elnagyoltnak a lélektani kidolgozottság hiánya miatt, ha az emberábrázolás mélységét tekintjük mércének. „A csúcspont belső konfliktusa, az illúzió összeomlása s a szerelemmel való összeütközése ugyanarra a sorsra jut, mint a rokon típusú elbeszélésekben. Átfut rajta az író, nem szentel neki figyelmet. Oly könnyedén emelkedik fel haló poraiból Wibra György, mintha nem is világok omlottak volna össze benne, amikor megbizonyosodott az esernyőnyél elégetéséről."

8 Valóban elmulasztja Mikszáth a szituáció sokoldalú, analitikus bemutatását, de részben felmenti őt az a körülmény, hogy Wibra Gyuri, bár hosszan foglalkoztatta az őt megillető vagyon megszerzésének terve (még apja végakaratának teljesítését is láthatta az örökség felkutatásában, tehát a kegyelet is ösztönözhette), de erkölcsi értékrendje sosem vált bizonytalanná oly mértékben, hogy ne tudott volna különbséget tenni erkölcsi-érzelmi és anyagi értékek között. Az olvasó tehát csalódik abban a várakozásában, hogy Gyuri a mesés vagyon birtokába jut, de nem csalódik benne magában, aki igaz ember, képes felismerni a valódi értékeket. Várható, hogy abban a bizonyos üstben Gregorics Pál nem mesebeli kincseket falaztat be, s kitalálható az is, hogy nem Szent Péter helyezett esernyőt a kis Veronka feje fölé. Míg azonban az első „feladvány" merőben logikai, a második a regény alapgondolatával függ össze. Egy ágrólszakadt, s már kissé hóbortos öreg zsidó az, aki otthagyja Glogován a vörös esernyőt, s ezt van is, aki látta a faluban. Ám nem hisznek a szemüknek, csodát várnak és igényelnek, s megszületik a legenda. További kikövetkeztethető mozzanatai vannak a legendaképződésnek: ha Gongolynét az „ereklyé"-vel temették el (miv-el akkor éppen esett az eső), úgy (a falusiak észjárása szerint) ez megilleti Srankó Jánost is. Az olvasó megérzi, hogy a legendának tere48