Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Praznovszky Mihály: Mikszáth Kálmán a pályakezdő újságíró

A Bakőr „nógrádi bal Times"-nek nevezi az Ipolyt. Véleménye szerint ami megjelenik a lapban az ,,merő humbug". Biztosan állítja, hogy a lapnak mindössze 15 előfizetője van s létét csak néhány pártvezető pénztárcájának köszönheti. Harmos Gábornak ilyen kitételei vannak a lapról: „eszeveszett merészséggel hadováz ide-oda, előhord tücsköt-bogarat ... ily merészség csak a tudatlansággal párosult rossz akaratnak lehet következménye." Ez nem mást mint a „lelkiismeretlen üzelmek egyik jelensége, mellyel az Ipoly, a párt gondatlanul kezelt köpenye alól nem átallja olvasóinak értelmesebb részét fanatisálni." Majd így inti a szerkesztőket: „Uraim, lapfelügyelő urak ez kissé több a soknál, ez határos az izgatással. Nagy hangon beszélnek oly dolgokról, amelyekhez kissé szélesebb Ibtókör, több szakismeret s tisztultabb nézetek kellenek mint amelyekkel önök rendelkeznek. " A névtelen írások szerzői még bátrabbak voltak. Egyikük így ír: ,,Az egész cikk hemzseg a badar hasonlatoktól s fontoskodó állításoktól, melyek önmagukban hordják a valótlanság ismérvét." Másikuk a híres betyárral Sisával hozza össze a lapot. (Mikszáth is megteszi majd.): „Nem elég, hogy Sisa háborgatja a békés emberek nyugalmát, ráadásul még az Ipoly is kezd garázdálkodni." Végezetül a legsommásabb megállapítás illetve óhaj az amelyet így fogalmaz meg a vitapartner: ,,a részvétlenség mély tengerébe kell fojtani az irodalom e korcs szülöttjét."

17 Mikszáth írások és adatok a lapokban Mikszáthtal és műveivel három vonatkozásban is találkozunk a Nógrádi Lapokban. Mint4ró elbeszéléseivel, tárcáival, cikkeivel szerepel. Másodsorban mint vitázó fél, polemizáló kedvű újságíró van jelen (az Ipolyban is többször említik). Harmadsorban olyan adalékokat találunk a lapban (részben az Ipolyban is), amelyek Mikszáth balassagyarmati éveihez, ifjúkorához adnak ismereteket, családjáról szólnak stb. Irodalomtörténeti szempontból kétség kívül az első csoport a legérdekesebb, hiszen a pályakezdő, tehetséget próbálgató író első művei ezek, amelyek jól reprezentálják az indulás nehézségeit, a majdani írói világ kereteinek kiformálódását. Jelentősek ezek az írások azért is, mert Mikszáth most kapott először lehetőséget arra, hogy szinte egyedül írhasson, szerkeszthessen egy lapot. Az évfolyam 29 számában jelentek meg, volt amikor egy számban két írása is megjelent. Sőt ismerünk olyan lapszámot is, amelyben három Mikszáth művet is olvashattak az olvasók. S ha ehhez hozzávesszük az általa írt, de anonim híreket, tudósításokat, apróságokat — joggal mondhatjuk el, hogy valósággal tobzódott a váratlan lehetőségben és megalapozhatta ismereteit az újságírás műhelymunkájából. Harmadsorban pedig megemlíthetjük, hogy ezekben a publikációkban már feltűnnek azok az alakok, amelyek modelljei húsvér emberek voltak Gyarmaton és Nógrád megyében. Csak később váltak típussá, most még nagyon is reális, jól felismerhető körülmények között látszódnak, nem mindig a legelőnyösebb oldalukról. Az alakok mellett megjelennek a tipikus élethelyzetek, helyszínek is: a vármegyeháza, megyei börtön, kávéházak, a szerkesztőség, az ügyvédi iroda stb. Nyugodtan mondhatjuk: ezekben a korai művekben formálódik meg az a világ, amely teljessé csak a budapesti, szegedi évek gyötrelmein-sikerein válik majd. Az itt megjelent írásokat nem találjuk meg a gyűjteményes munkákban, maga Mikszáth sem emlegette őket gyakran. Valójában — a fenti szempontok figyelembe vételével — nekünk mindenképpen számon kell tartanunk őket, mégha ezúttal csak felsorolás formájában is. 25