Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Kristó Nagy István: Irodalom, irodalomtörténet és kritika a Magyar Rádióban
Aztán itt vannak a folyóirat-szerű adások: a mai magyar irodalommal hetenként foglalkozó Dorogi—Bán féle Gondolat, a külföldi világirodalmi tematikájú havonta megszólaló Kilátó (szerkeszti Bottlik Sándor), és a Filippinyi Éva szerkesztette Olvasókör. Méltán népszerű igazi irodalmi magazin Szablyár Ferenc Tövisek és virágok c. műsora. A humor mindig és mindenütt hiánycikk, ezért különösen fontos az irodalmi színvonalhoz is ragaszkodó Karinthy Színpad, amely a Szórakoztató Osztály műsora. A közvetlen kedvcsinálást, ismeretterjesztést szolgálja a heti kétszer tíz perces, élő adásban közvetített Könyvről-könyvért című vetélkedő, amely mindig más-más helyszín életébe visz külön izgalmat. — Nagyobb a tétje és sokkal magasabb a színvonala annak a vetélkedő sorozatnak, amelyre évente sor kerül. Most ilyen a Művelődési Minisztériummal és a SZOT-tal közösen rendezett Mosolygó Parnasszus. Különösképpen ez a válogatott csapatokkal folytatott vetélkedőforma hovatovább megöregedett, túlságosan hosszúra nyúlik, nehezen követhető s az eredmény is eléggé esetleges. — A könyves akciók szolgálatában az Ünnepi Könyvhét és Téli Könyvvásár előtt ugyancsak élő adásban jelentkezik az Üdvözlet az olvasónak című műsoros összeállítás. Egyértelműen kritikai-könyvismertető adás a 10—10 perces Könyvszemle és Kritikusok fóruma. Ez maga 1000 perc évente. Kár, hogy sokszor már olyan művekről szól, amelyek elfogytak, ám ezek kritikai elhelyezése sem hiábavaló. Száraz felsorolás? Lehet, de az adásokban mindez mint élet és irodalom jelenik meg. És amiről szó volt, igencsak az Irodalmi Főosztály adásainak áttekintése, márpedig ahogy nemzeti életünk egészét — immár évszázadok óta, olykor a kelleténél jobban is — áthatja az irodalom, irodalmunk közvetítéséből, népszerűsítéséből, megvitatásából, kritikájából kiveszik részüket a rádió egyéb szerkesztőségei is, hogy csak egyetlen egyet említsek: jórészt irodalmi vonatkozású a vasárnap délelőtti, mind többek által hallgatott Bölcs István-féle Gondolat-jel. Rendszeresen foglalkozik egy-egy könyvvel a Szombat délelőtt. A politikai adások szerkesztőségén kívül igen sok irodalmi anyagot sugároz az ifjúsági szerkesztőség is. Az ifjúsági műsorok a Hol volt, hol nem i/o/f-tól a mesejátékokon s más, kisgyermekeknek és nagyobbaknak szánt hangjátékokon át az ajánlóműsorokig vagy magazinszerű összeállításokig csak áttételesen nyújtanak irodalmi ismereteket, ám az irodalmi ízlést megalapozó, olvasmányok iránti érdeklődést fölkeltő jelentőségük szinte fölmérhetetlen! De nem lehet célunk mindent számbavenni! — a bőség zavara megálljra kényszerít... Annál is inkább, mert mindez minden rádióhallgató számára közismert. De egy ilyen áttekintés tán mégsem hiábavaló, mert lehetővé teszi, hogy a rádió irodalomnépszerűsítő műsorának méreteit egész terjedelmében érzékeljük. Most kellene a minőséggel foglalkoznom, de a legrosszabb kritikai indulattal sem sok kivetnivalót találok. Mit mondjak? Némely ismeretterjesztő sorozatok túlméretezettnek tetszenek, ilyen pl. most a holland irodalom tán túlsók íróportréval történő bemutatása — a felvonultatott írók jórészének életműve magyarul alig hozzáférhető. Bármily jó, kissé tán több a kelleténél Szilágyi Ferenc A magyar nyelv századai с sorozata, csakhogy ez valóban hézagpótló. Nagyon népszerű a már említett Hegedűs Géza féle világirodalmi áttekintés, hanem dramatizálásában itt-ott primitíven közvetlenkedő, néha édeskés. Itt említem meg, hogy a riportalanyok sőt riporterek között is akadnak selypítően édelgő hölgyek, — az ő szerepeltetésüket ritkítani kellene. Mint ahogy az irodalmi szerkesztésnek kellene leszámolnia némely zenei szerkesztők azon elképzelésével, miszerint a különféle összeállításokban az egyes műsorszámokat csak jazz, rock, country meg isten tudja milyen, korszerűnek vélt zenei anyaggal lehet elválasztani — ezek a zenei betétek néha agyonütik a műsor komoly mondanivalóját. Meg kell mondanom: ez nem annyira az irodalmi szerkesztőség műsoraira, inkább más osztályok adásaira jellemző, de nem hallgathatunk róla. 115
