Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Komlovszki Tibor: Rimay költészete és Ecsedi Báthory István
Báthory és Rimay későbbi közvetlen kapcsolatáról nem tudtunk, irodalomtörténeti kézikönyvünk szerint Rimayt ,,A Bocskay-felkelés kitörése családi birtokán, Nógrád megyében találta." 16 A megoldást Bocatius János adja meg, aki fogságának történetéről szóló beszámolójában megemlékezik a Bocskai szolgálatában töltött időszak fontosabb eseményeiről. Rimay ekkor, 1605 tavaszától Bocskai bizalmas embere. Bocatius többek között leírja egyik, a korponai országgyűléstől 1605 novemberében kapott feladatát, amelyet másokkal együtt kellett megírnia. A közös munkában vett részt — idézem Bocatiust Csonka Ferenc fordításában —: „.„ azután a nemes, képzett és szerény Rimay János, Bocskai komornyikja, korábban az országbíró titkára, a tekintetes és nagyságos Báthory István úré, aki abban az évben távozott az élők sorából ..." 17 Bocatius utalásából nyilvánvaló, hogy Rimay mielőtt Bocskainál vállalt bizalmas tisztséget, Báthory István országbíró titkáraként tevékenykedett. Bocatius soraiból így arra következtethetünk, hogy Rimay az ecsedi udvarból csatlakozhatott Bocskaihoz. Az nem derül ki, hogy mennyi időt töltött Báthory titkáraként. Rimay mindenesetre nem csupán 1587-ben, tizenhét éves korában szolgált Báthorynál, de később, az 1605 előtti években is. Bocatius nyilvánvalóan nem az ifjú Rimay 1587-beli szolgálatára utal 1605 novemberéről szólva, hanem a közelmúltra, az 1605 előtti időszakra. Rimay tehát ismerhette a meditációknak egy, nemcsak a végleges szövegváltozathoz közelálló fogalmazványát, de a végső szöveget is. Ferenczi Zoltán Rimay-könyve nyomán úgy tudtuk, hogy Rimay a szerencsi országgyűlés alkalmával, 1605 áprilisában csatlakozott Bocskaihoz. Bocatius módosítja Rimay csatlakozásának ezt az időpontját: „Amikor 1604 végén Bocskai győztesen bevonult Kassára ..., és amikor az országgyűlésen [a novemberi rész-gyűlésről van szó] mind a szabad királyi városok, mind a magyarországi (elsősorban a felső-magyarországi) főrendek és megyei követek szavazatait megszerezte, más egyebek közt elhatározták azt is, hogy innen követet vagy legalább levelet fognak küldeni a Római (inkább mondanám: Német) Birodalom fejedelmeihez, hogy ennek a váratlan és hirtelen felkelésnek az okait megmagyarázzák. S miként némely másoknak, úgy nekünk is: Rimay Jánosnak és az eperjesi Melczer Jánosnak — mivelhogy velem voltak, s mindkettő átlagon felüli műveltséggel rendelkező nemesember volt — azt a feladatot adták, hogy a leveleket írjuk meg. S mivel ehhez a nagy jelentőségű munkához néhány napra volt szükségünk, néhányunkat felmentettek a gyűlésen való részvétel alól, hogy otthon fogalmazzuk meg a leveleket." 18 Végül e levelekkel nem történt semmi a hadiesemények következtében; egy évvel később a korponai országgyűlés azért tűzte napirendre ismét a külföld tájékoztatását. Számunkra most az az érdekes, hogy Rimay már a kassai rész-gyűlés idején, nem sokkal a felkelés kirobbanása után, 1604 novemberében Bocskai mellett volt, a fejedelem „belső komornyikja, majd ... tanácsos, kincstartó és belső „titoknok" lett" hamarosan. 19 Korábban pedig Ecsedi Báthory titkáraként tevékenykedett. E kis életrajzi kitérő után visszatérve Báthoryhoz, hangsúlyozni kívánom, hogy dolgozatomban nem tudom az egész Ecsedi Báthory-jelenség értelmezését érinteni, de szeretném jelezni, hogy a későreneszánsz-manierista fohászkodás, ima, meditáció e különlegesen egyéni, kissé bizarr, nem mindennapi szorongást, lelki válságot kifejező gyűjteménye minden zaklatottsága, darabossága ellenére következetes retorikai szervezettségről tanúskodik, kivált az önszemléletét kifejező kép-, hasonlat-rendszer meghatározott képzetkörből merítő világában. Jelezni szeretném azt is, hogy a magyar manierista irodalom e talán legmarkánsabb prózai műve bár kéziratban maradt fenn, s csak napjainkban jelent meg a teljes szöveg első ízben nyomtatásban, nem maradt hatástalanul a korabeli irodalomban. A meditációk közvetlen hatá30