Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kerényi Ferenc: Teleki László „Kegyenc”-e és színháztörténetének néhány tanulsága

18. Péterfy Jenő: Összegyűjtött munkái, Bp. 1903. III. 381-9.; -ács: Függetlenség 1880. szeptember 20.; (Sz) : Fővárosi Lapok 1880. szeptember 21. 19. OSzK Színháztörténeti Tár, N. Sz. К 185/3. 20. Végül az újabb díszletet választották. 21. A rendezőpéldányban máshelyütt itt „Rienzi szoba" áll. Ez még Wagner operájának 1874. évi bemutatójának készletéből való. 22. A szín utóbb kimaradt. 23. A szövegben ,,Valéria szoba" olvasható. Szigligeti drámáját újabban 1890-ben mutatta be a Nemzeti Színház. 24. Ezt a jelenetet - mint említettük - utóbb kihúzták. 25. Idegen kéz írásával. 26. A női jelmezek könyve 1890-től maradt fenn: a Nemzeti Színház tulajdonában. 27. Vö. Szacsvay Imre: Életem és emlékeim, Bp. 1941. 203. 28. Talán Tóth Imre igazgató? Vö. Magyar Nemzet 1903. szeptember 20. 29. így értelmezi az időszerűséget P-m, a Budapest с lap recenzense, 1903. szeptember 19. 30. Magyarság 1903. szeptember 20. 31. OSzK Színháztörténeti Tár, N. Sz. К 185/4. 32. (p. s.): Budapest 1913. május 17.; Népszava 1913. május 17. 33. Vastaps, Bp. 1969. 123. 34. Katona József: Bánk bán - Gr. Teleki László: A kegyenc, Bp. 1928. I-XII. s 35. OSzK Színháztörténeti Tár, N. Sz, К 317. A rendezőpéldány szövege Hevesi kézírása. A példányból az is kiderül, hogy Horváth 1931 augusztusában Leányfalun dolgozott rajta, az első rendelkezőpróba augusztus 21-én volt. 36. Losonczy Zoltán a Budapesti Hírlapban (1931. szeptember 19.) szinte Vörösmartynak válaszolt. A „mértékletesség" még Ujházy Györgynél a Délibábban: 1931. szeptember 26. 37. Napkelet 1931. 11.950-1. 38. Galamb Sándor: A százéves „Kegyenc", Magyar Színpad 1941. március 5-11. 98