Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

Hol vagy, magyar rímtörténet? A felsorolt rímelőfordulások koronkénti esztétikai minősítésétől — mert ez külön tanulmány lehetne — igyekeztem óvakodni. Záradékul sem mulasztásomat pótolom, hanem a magyar költészet rímeinek történeti vizsgálatát, a rímtörténeti szemlélet érvényesítését szorgalmazom. A magyar költészet jórészt rímelő költészet ma is, rímtörténeti tanulságainak számbavételére, egymásból fejlő rímtoposzainak összegezésére mégsem történt még összefoglaló kísérlet, csak részletvizsgálatok vannak, mint pl. éppen egy másik Rimay-rímtoposzé vagy a Zrínyitől kölcsönzött Gyöngyösi-rímeké.

81 A Dante- vagy Petrarca-kiadások régóta ún. ,,rimarió"-val, rímmutatóval jelennek meg, illetve külön készülnek ilyen rimariók. Nálunk ez a gyakorlat ismeretlen. Rímszótáraink (Verseghy, 1805, Simái, 1809, Füredi, 1902)

82 legfeljebb „rímpuskák", kisegítik az ötletszegény poétát — nem véletlenül van Akar ön verset írni? típusú, önkiszolgáló automatává alacsonyított „gyakorlati rímszótár" is —; rímszótárainkban tehát nem lehet történetileg tájékozódni, a felhalmozott rímekhez nem csatlakozik forrásjegyzék, a szerzők megnevezése hiányzik. Talán a számítógépek segíthetnének,

83 de megtenné a hagyományos cédulázás is — csak lenne céduláztató a cédulázó. Radó Antal (A magyar rím, 1921) vagy László Zsigmond (A rím varázsa, 1972) munkáiban nem érvényesül történeti szemlélet,

84 s miközben a rímelméleti vizsgálódások magas színvonalúak (Kardos László, Szepes Erika—Szerdahelyi István verstana), vannak továbbá egyes költők (pl. Zrínyi, Petőfi, Babits) rímelését leíró szakmunkák is (Képes Géza, J. Soltész Katalin) a magyar rímtörténet tekintetében még mindig arra a harminc lapnyi terjedelmű példatárra vagyunk utalva, amely Horváth János Rendszeres magyar verstan-ában olvasható. Horváth Jánosnak rímtörténeti megjegyzése azonban mindössze kettő van, egy komoly és egy mosolyt keltő. A komoly egy Babits—József Attila-rímpárhuzam: József Attila e/időz—szelíd őz ríméhez hozzáteszi, hogy „talán reminiscentia Babits Mihály Rímek című versének e soraira: > De az est már szelíd ősz: / Bágyadt szemünk elidőz < ",

85 Horváthnak kitűnő tudósi humora volt (emlékezzünk egyetemi hallgatók szakvizsgái dolgozatainak hibajegyzékét összegyűjtő tanulmányára!); felfigyelt egy játékos rímre is, és eredete sem hagyta nyugodni: „de lehet akart játék a rímmel (...), tréfa valakinek a nevével (> Tudja azt jól Bagaméri, I Mert a bort ő maga méri <€). Néhai Zolnai Gyula értesítése szerint egy kolozsvári öregúr szerette ezt mondogatni. Kolozsvárt — mint Gyallay Domokos közli — volt régebben egy Bagaméri nevű kocsmáros."

86 Ha nincs is több rímtörténeti utalás a Rendszeres magyar verstan-ban, és ha Rimay „virtuskodó barokk cifrálkodását" lebecsüli, s \/e/e/?ce-rímeiről sem vesz tudomást, Horváth példatára mégis sok esetben ad ösztönzést egymásból származó rímek felismeréséhez. Liszti László Horváth által idézett agyar—magyar (agyarival—magyarival) ríméről pl. sikerült kimutatni, hogy az állítólagos XVII. századi erdélyi költő, a Kemény József gróf által kitalált „Gelencei Szőke Ambrus" székelyföldi dalába került át; többek között éppen ezzel a tolvajlással lehet leleplezni Kemény hamisítását.

87 További — törvényes — példák: Csokonai Ecse—becse ríme József Attila csecse—becsé-\ét előlegezi, Petőfi virraszt—harasztba egy kuruckori vers, Csokonai (Jövendölés ...), József Attila (Holt vidék), Illyés (Dózsa György beszéde...) és mások harasztparaszt rímére figyelmeztet stb.

88 De térjünk vissza befejezésként a Rimaytól Jékelyig végigkövetett Velence-rímekhez, hasonló történeti tanulságok végett. Rimay a XVII—XVIII. században Velence-rímeivel éppúgy közvetlenül hat, mint az Imre Mihály feldolgozta rímtoposszal. Mindezt persze egyenként kell igazolni filológiailag, s egyenes Rimay-hatás azok esetében nyilvánvaló, akik Rimaynak egyéb verseiből is bizonyíthatóan szemelgettek (Nyéki Vörös, Gyöngyösi). A Nyugat nagy költői 52