Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Kerényi Ferenc: Teleki László „Kegyenc”-e és színháztörténetének néhány tanulsága
Zoltán 29 évesen Julianust. Piacidia—Szörényi Éva 24, Júlia—Lukács Margit pedig mindössze 23 éves volt! (Igaz viszont, hogy az átdolgozás csökkentette az amúgy is halványabb női szerepek terjedelmét és súlyát.) 1941-ben a kritika (többek között: Szász Károly, Benedek Marcell, Schöpflin Aladár, Staud Géza) még erőteljesebben és egyhangúbban ítélte színpadképtelennek a drámát, mint korábban bármikor. Az előadás értékeit, a gyorsan pergő rendezést és a színészi alakításokat mindazonáltal elismerték. Tímár József megközelített egy modern értelmezést a címszerepben: „Petronius szerepének jellembeli kettősségét ideges exaltáltsággal szerencsésen hidalta át" (Benedek Marcell), iróniát is érzékeltetett (Schöpflin Aladár). Alakításának csúcspontja az I. felvonás nagy kitörése volt, ami után azonban nehezen tudott fokozni (Keresztury Dezső és Szira Béla). 41 Az irodalom és a színház szempontjának teljes kettéválását mutatja, hogy a Kegyenc ezúttal — a szabályossá formált dramaturgiájával, Horváth János és Nagyajtay Teréz neohistorikus díszleteivel és jelmezeivel —eddigi legnagyobb közönségsikerét aratta, 11 előadással. A Kegyenc színháztörténetének első évszázadában markánsan jelentkeztek mindazok a vonások, amelyek Teleki László drámájának színpadi utóéletét ma is meghatározzák. Nyilvánvalóvá vált, hogy csak a szöveg teljes stiláris és legafább részleges dramaturgiai átdolgozásával lehet XX. századi esélye a. színpadon. A két lehetséges módon 1945 óta újabb három változat készült el és került színre: Illyés Gyula „Teleki László eszméi nyomán" készült teljes újradolgozása (Madách Színház, 1968; Debreceni Csokonai Színház, 1969; Kaposvári Csiky Gergely Színház, 1982), továbbá Katona Imre és Ruszt József — saját rendezésük számára készített — „átigazítása", a Teleki-textus nyomán haladva. Az előbbi Győrött 1982-ben, az utóbbi Zalaegerszegen 1986-ban került színre. 42 Elemzésük azonban már egy másik tanulmány feladata lehet. A Kegyenc színpadi kudarcainak és félsikereinek 145 éves történetében az okokat ma sem látjuk mélyebben vagy másképp Hevesinél. Színháztörténészként is osztjuk azonban Ruszt József véleményét: „Van ebben a darabban valami zseniális, amely nem hagyja nyugodni az embert." 92