Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kerényi Ferenc: Teleki László „Kegyenc”-e és színháztörténetének néhány tanulsága

ható Heraclesnek szintén ,,psychologus"-nak kell lennie, szerepe nem korlátozódhat a kerítő vagy az eunuch külsőségeire. (Ezért volt Sugár Károly evidens választás a feladatra.) Amíg a XIX. századi szenvedélyt a lélektani árnyalás, addig a romantikus szélsőségeket a hangulati kontrasztok voltak hivatva pótolni. A hangulat és a miliő minél pontosabb megteremtésére az ebből a szempontból döntően fontos 1. színt Horváth kisebb hangulati egységekre bontotta. A nyitójelenet Piacidia és Gaudentius házasságának sokkoló bejelentésével indul. Valentinianus intésére az udvarmester leállítja a zenét, a császár felemelt serlegére válaszul elcsendesedik a terem. A hírre a szenátorok felmorajlanak; Palladius, Eudoxia és Piacidia némajátékkal jelzi, hogy mindnyájuknak váratlan a bejelentés. A nők távozása után „nyomott hangulat", amely idegesre vált. A „nyugtalan, felpanaszló" vőlegény apjánál keres támaszt, Palladius némán és lesújtottan megy át a színen. A pohárköszöntőnél az éljenzés megkülönböztetett; Petroniusnál spontán és lelkes. A 3. jelenet dorbézolásba fullad, a feszültségeket levezetendő. Csupán két ember figyel tiszta fejjel: Aetius a hatalmon lévő ember nyugalmával az összes többit, Petronius pedig főleg a császárt, a „rothasztó centrumot". A katonai helyzetet hírül hozó levelekkel új hangulata lesz a színpadnak, a dekadenciával együttjáró veszélyérzet kerekedik felül a jelenlévőkben, kivéve a császárt, aki lélekben távolmarad a valós helyzettől. Az ő lelkiállapota a vágy keltette energikusságtól a türelmetlenségen át az önmagában cselekedni nem tudó ember tehetetlenségéig ível. Erőteljes a szín záróeffektusa is: egy másik kockázó társaság lármája és veszekedése hallik át az előtérbe, amire az udvarmester zenét fúvat. Erre gyors függöny következik. A rendezőpéldány tanúsága szerint az effektusok éles kontrasztja végigvonul az előadáson. Az I. szín táncbetétje — a dekadenciát érzékeltetve —erotikus, merész; a külső tömegzajok kórusszerűeri megkomponáltak. A II. felvonás 1. színe. Piacidia és Palladius kerti találkozása viszont finom költőiségével ragad meg. A szerelmeseket ,,a léleknek szinte extatikus csöndje" veszi körül. Reménytelenségüket külső eszközként egy rabszolga távoli, szomorú, monoton éneke festi alá. Horváth Árpád a színpadi keretet nem tervezhette hasonló nagyvonalúsággal, elmélyültséggel. Számíthatott ugyan a forgószínpad lehetőségeire, de az Upor Tibor díszlettervezőnek adott írásos instrukciók arról árulkodnak, hogy egyszerre terveztette az ugyancsak általa rendezett, 1931. május 14-én bemutatott Julius Caesar és a szeptember 18-i Kegyenc-előadás díszleteit. A hat helyszín közül a Petronius Maximus-szoba (I. felvonás 2. szín és II. felvonás 2. szín) Julius Caesar szobájaként is funkcionált, Brutus ottani kertje pedig (lugas nélkül) megtette Petronius kertjének is. A palotaterem — csak bútorváltozásokkal — négyszer szerepelt: az I. felvonás 1., a III., a IV. és az V. felvonás 1. színében. A II. felvonás 3. színének jóshelyéhez mindössze a forgószínpadra lebocsájtott fekete függöny és világítási effektus kellett. Horváth Árpád rájegyzése a rendezőpéldány első oldalán tömören sommázza a gazdasági világválság éveiben a Nemzeti Színház helyzetét: „Forgószínpad! költséghiány miatt függöny-díszítés. Julius Caesar fix oszlopkeret végig!" A három évforduló metszéspontjában tartott előadás mindössze háromszor került színre: szeptember 18-án, 21-én és 23-án. A kritika is fanyalogva fogadta, elismételve a kilencven év alatt felhalmozódott kifogásokat. Ódryt ennek megfelelően „férfiasnak" és ^mértékletesnek" dicsérik, aki emberi rokonszenvünket a bosszú folyamatában is meg tudja őrizni,

36 míg Kiss Ferenc effeminált Valentinianusa általános visszatetszést keltett. Rédey Tivadar mutatott rá, hogy hiányzó uralkodói külsőségek nélkül Petronius bosszú-apparátusa hitelét veszti, puszta ,,erőmutatvány"-nak minősül. E ponton támadt gátja Ódry alakításának is, aki lassan elbizonytalanodott.

37 Jellemző, hogy legjobb jelenetének a Hettyey Arankával való kettőst (Eudoxia elcsábítását) tartották. A rendezői szándékot és a kritikákat egybevetve megállapít90