Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Fried István: Élet és irodalom a „Fanni hagyományai”-ban
Szentjóbi Szabó László Rousseau-tolmácsolása, 1792. Sz(üts) l(stván) gyönge magyarítása: Herfort és Klárika, Valami az érzékeny szíveknek kedvekért, 1792-1793. Csokonai Vitéz Mihály: A csókok, 1794. Harsányi Sámuel: Érzékeny mesék D'Arnaud által ... Ennek a sornak szinte a végén jelentkezik Kármán József egy minden bizonnyal eredeti művel, sokszorosan kapcsolódva saját korának és általában a XVIII. századnak divatához, amely irodalmi alkotásra és társasági magatartásra egyként rányomta bélyegét: az érzékenységhez. Ez az érzékenység külső jelenségeit tekintve szókincsével írható le. Ám ennek a szókincsnek elemzése föltárhatja a szavakkal láthatóvá és olvashatóvá tett szándékot: a helykeresés és az otthonteremtés kísérletét. A kutatás több ízben (s nem egyszer teljesen vulgarizáltán) szólt arról: az érzékeny magatartás és irodalom milyen mértékben kifejeződése egy új társadalmi osztály vagy réteg jelentkezésének, illetve milyen mértékben hozható kapcsolatba a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásával (itt Habermas sokat mondó könyvének címét idéztük). Kevésbé történt arra kutatási próbálkozás, hogy a morális hetilapokból kilépő gondolkodás megnyilvánulási formái között kapcsolatot teremtsenek: például Kazinczy Ferenc levelezése és adaptált levélregénye, vagy akár Goethe levelezése és napló-levélregénye között valószínűleg sokkal szorosabb a kapcsolat, mint azt első pillantásra hinnők. A másik feltételezés, amely behatóbb elemzést érdemelne, regénytechnikai jellegű. Tudniillik az európai regény kezdetekor Don Quijote nemcsak egy hős életrajzával szolgál, hanem szinte olvasmányjegyzékével is, élet és irodalom konfliktusát ábrázolva. Ez a konfliktus aztán a XIX. századi európai regényben játszik fontos szerepet (s itt csak utalhatunk a Vörös és feketére, a Bovarynéra vagy a Bűn és bűnhődésre). Az érzékeny regénynek például Goethe készítette változata, a Werther és a megannyi wertheriáda (közéjük sorolhatjuk a Bácsmegyeyt és részben a Fanni hagyományait is) nem a Don Quijotében pregnánsan megjelenő konfliktust bontják ki. Éppen ellenkezőleg: itt megfordul élet és irodalom viszonya. Az irodalom nem zavarja meg a hősök fejét, az irodalom nem indítja el a szereplőket egy csak kudarccal és fájdalmas kiábrándulással végződhető útra, az irodalom nem szolgál a paródia eszközéül. Az élet lesz az, amely megsebzi hőseinket, az élet kereteiből kell kitörniök, az élet nem teszi lehetővé számukra képességeik, érzelmeik méltó kibontakozását. Az irodalom azonban nem menedékhely, hanem csupán eszménnyé emelt életforma. Szinte valóság. Ezt hangsúlyozta Diderot Richardson érzékeny regényeinek dicséretét zengve, és csatlakozik hozzá Goethe, aki a Clarissáról azt állítja, miszerint a legpontosabban ábrázolja a részleteket (Sophie La Roche-hoz írt egyik levelében). S végeredményben ezt tanúsítja Kármán szerkesztői bevezetője is, midőn szembeállítja a történelem szereplőit a mindennapi, a magán élet figuráival, és ez utóbbiak életpályáját legalább oly mértékben véli följegyezésre és megörökítésre méltónak. Szerzőnek és szereplőnek egyként ez a véleménye, ezért vezet a szereplő naplót, ezért ír levelet. Ám ebbe a körbe a vele szintén feltehetőleg egy véleményen lévő olvasót is bevonja, tehát számít azoknak nem pusztán passzív közreműködésére, akiknek gondolkodásáról szól a mű, illetve akiknek gondolkodását igénybe veszi az író. „Elszakadozott töredékek, apró gondolatok — jellemzi az Uránia szerzőinek levelet író T— ai az általa beküldött „művet" —, de amelyekből egy szép egészet öszverakhat — a gondolkozó". Eképpen Kármán (s az előtte járó Kazinczy, Miller, Kayser, Goethe, Richardson) nem pusztán az író és a szereplő aspektusából alkotja meg a regényt, hanem tág lehetőséget biztosít az aktív olvasói befogadásnak, hangsúlyozva a mű nyitott voltát. Minthogy naplójegyzetekből és levelekből áll össze a mű, nyilvánvalóan töredékes, nem törekszik epikai teljességre. Annál kevésbé, mert a hangvétel nem egy esetben lírai, a gyér események (olykor csupán szokások, viselkedésformák illusztrációi, lélekállapotot érzékeltető párhuzamos eseménytöredékek, mint Goethénél a béres története vagy a Fanni 73
