Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Jankovics József: A Madách Gáspár-jelenség
bővítenünk kell, nemcsak a szemüvegre kell gondolnunk, hanem a szemír, szemre való kenőcs második jelentését is hozzá kell kapcsolnunk: az a kenet, amitől Balassa János szembaja meggyógyul. A versen végigvonul a hol nyíltabb, hol rejtettebb érzékiség, a „megtölteném begyedet", majd a „végre mint a nyúl, által is szöknélek" sorokban, ahol is a kortársak számára egyértelmű utalás történt a koituszra. 18 A vers záró szakaszáról elfogadhatjuk Gerézdi bravúros elemzését: noha saját rés, nyílás kínálkozik otthon js Balassa számára, csak akkor gyógyul meg szembaja, ha sólymocskájának ráfordul a fara, azaz: más rés drága kenetétől jön meg szeme szép világa. A költői leleményt hangsúlyoznám: a gúnyolódó versszerző egy szembajt a másik „szem" kenetével gyógyít. Ha már most" a Balassa János énekét visszahelyezzük eredeti kontextusába, a történetiség elvét és követelményét szem előtt tartva összevetjük a populáris regiszterbe tartozó korabeli mesterségcsúfoló sorainak nyerseségével, a pornográfia határát súroló utalásaival — gondoljunk például egy hasonló célzatú, a férfi-női genitáliákat mai köznevükön említő versezetre az RMKT 3. kötetében —, 19 akkor ezt a helyzetdal-paródiát a maga könnyen-nehezen felfejthető szexuális vonatkozásaival is visszafogottabb változatnak tarthatjuk a „lator dúdolás" műfaján belül annál, amint azt Gerézdi Rábán, s nyomában irodalomtörténetírásunk állította. Ezek voltak eddig az állításaim; ellenvéleményem megfogalmazása. Most, befejezésül, visszatérve a Klaniczay Tibor által is felvetett nő- és szerelemproblematikára, Madách Gáspár nőgyűlöletére vagy szerelemundorára, következnek a kérdéseim. Miért központi témája ily mértékben Madách Gáspárnak a paráznaság? Mi okon jelenik meg szinte minden művében? Mi e hadjárat személyes motivációja, s miért fordítja magyarra a paráznaság ellenében írt traktátust? (Tele izgalmasabbnál izgalmasabb aktualizáló utalással, számunkra igen fontos kor- és kultúrtörténeti adalékkal: „De mit mondjak ez mostani világi állhatatlankodó állapatjában ez leányoknak adatnak szabadságok, hogy az melik akarná, csak azt cselekedné, és magát hamarébb férjhez ejtené ... Mert látjuk mostan, az leányok Szerelmesek, furcsák, szemérmetlenek, fajtalankodók. Inkább nézik az férfiakot, hogysem őket az ifjak.") Mi céllal dolgozza ki nagyon is részletezően a gonosz asszonyi állatról írt versezetet, ráadásul két változatban is? Ahol a férj kínzásának kitüntetett szerep jut, mint a Bendő Panna énekében megcsalatásának. S miért ostorozna egy tőle távol lakó, idegen asszonyt, „nőstény" matériát, latorsága miatt, ha jól tudjuk, hogy a kiénekléshez közeli ismerős kell, lásd Balassa Jánost. Bár tudatában vagyok annak, hogy a bendő telhetetlenségre utaló beszélő név, fedőnév, de miért cseng össze annyira Bene Anna nevével, a Bendő Pannáé, azzal a Bene Annáéval, aki Madách Gáspár felesége volt? S miért éppen az AAÉVÁM az egyetlen versfőkbe rejtett név Madáchnál, s miért pont a jó asszonyról írott versében jön elő? (Mely név tudtommal — s az RMKT 3. kötetének tanúsága szerint — a 17. századi szerelmi közköltésben azonos helyzetben többször nem fordult elő!) Viszont jól rímel a Rimay—Madách-kódex ismeretlen szerzőtől származó szerelmes versei közül a „Bírja bár akárki nagy jószágú Lévát, / Becsüljék sok pínzre Erdélyben is Dévát, / Csak én ölelhessem karjaimmal Évát, / Kit lelkem s két szemem nagy kincse gyanánt lát;" kezdetű, s Madách Gáspár kézírásában ránkmaradt szövegre. E kérdésekre Önöktől is várom a választ! 68
