Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Jankovics József: A Madách Gáspár-jelenség

— invenciózusságát elismerve — tiszteletben tartotta, de nem tette magáévá az irodalomtörténet. Varga Imre újabb kutatásai, illetve a verseknek a Régi Magyar Költők Tára számára történő sajtó alá rendezése során számos fontos és ismeretlen életrajzi adatot sorakoztatott fel Madáchról.

6 Ám ő is úgy találta, hogy Bóta László attribúciós érvei ahhoz ugyan nem elegendőek, hogy a szerelmes verseket Rimaynak tulajdonítsuk, ahhoz viszont feltétlenül elegendőnek bizonyultak, hogy Madách Gáspártól elpereljük őket. így az RMKT hamarosan megjelenő kötete —melynek korrektúráját Varga Imre és Stoll Béla volt szíves rendelkezésemre bocsátani — már 42 darabot (és variánsait) közöl Madách neve alatt, 17-et (köztük a már említett szerelmes verseket) pedig a Rimay—Madách-kódex ismeretlen szerzőtől származó verseiként publikálja. A 42 darab közül néhányat — többségében fordításokat — abszolút hitelesnek kell tekintenünk a szerző, vagy a fordító tulajdonjogát jelző-véd el mező megjegyzések miatt. Más művek esetében pedig a javítások jellege, a stiláris és szerkezeti módosítások, a munka közbeni vagy utólagos szerzői beavatkozások természete, a variánsok egymáshoz való viszonya, illetve az egyes elemeknek az életműben való vissza-visszatérte szolgáltatta Varga Imre számára az indítékot és a kellő alapot, hogy azok is a szerző által nem jegyzett, de hiteles Madách-művek közé kerüljenek. Eljárásának jogosságához nem fér kétség, és annak megalapozottságát az esetek többségében el kell ismernünk: az RMKT kötete jelenlegi kollektív tudásunkat tükrözi. Ugyanakkor azonban újabb és sürgető filológiai, textológiai, verselemzési és biográfiai kutatómunkák elvégzésére is fel kell hogy hívja figyelmünket, hiszen az RMKTún. „ismeretlen szerzőtől származó versei" még jelentős attribúciós problémákat vetnek fel, s azok nyitottságát, megoldatlanságát jelzik — aminek egyébként esetleg Madách Gáspár életműve látja a kárát. Jóllehet nincs a kezünkben százszázalékos, megcáfolhatatlan bizonyíték az itt tárgyalandó három — de különösképpen kettő — versnek a hiteles Madách-versek közé sorolására, a szakmai konszenzus e döntés helyessége mellett kezd kialakulni a Sodomához hasonló kezdetű vers és a Bendő Panna komáromi asszony éneke, valamint a Balassa János éneke sólymocskájárul с versek esetében. Hangsúlyozva, hogy e kérdésben irodalomtörténetírásunk még nem mondta ki a végső szót, magam is úgy látom, hogy a szakirodalom eddig felhozott érvei inkább a versek egybetartozása és a Madách-szerzőség mellett kerülhetnek a mérleg serpenyőjébe — nem áll rendelkezésünkre elég ok, hogy ezt érvényesen megcáfolhassuk. Ugyanakkor jelzem, hogy a Balassa János éneke szerintem erősen kilóg a — be kell vallani, nagyon töredékesen ismert — Madách-oeuvre-ből. A stílus- és kifejezésben hasonlóság ellenére szemlélete idegen az ismert Madách Gáspár-művekétől, eszmei-ideológiai mögöttese is eltér azokétól. Mivel Madách Gáspár alkotásai közül az említettek verték fel a legnagyobb port, s mivel létük, illetve attribúciójuk jelentős mértékben — érzékelhetően jobban, mint Madách többi verse — meghatározó volt az irodalomtörténeti értékelés és ítélet kialakításában, én ise versekkel szeretnék a továbbiakban foglalkozni. Klaniczay Tibor már másfél évtizeddel ezelőtt írt tanulmányában felfigyelt arra, hogy a reneszánsz válságtermékeként jelentkezett a túlhajtott erotika, illetve annak ellenhatása, a szerelmi undor, csömör, a szerzők „ingadóznak a pornográfia és a szerelemundor között."

7 S magyar példát idézve felemlíti „... Madách Gáspár versét Bendő Panna bájairól és >erkölcseirőK, s általában Rimay és Madách szerelemviszolygását. A petrarkisták — folytatja Klaniczay — imádott női eszményét a manieristák leemelték a piedesztálról, durván letiporták, majd kiűzték a szellem, a művészet világából."

8 Álljunk meg e tételnél egy pillanatra, melynek általános igazságértékét nem vitatva nézzük meg, hogyan is vonatkoztatható mindez Madách Gáspár szerelemfelfogására. Szerintem a kérdés nem ilyen egyszerű. A válasz —a már jelzett filológiai-attribúciós természetű problémák miatt — valószínűleg nem is lehet egyértelmű és végleges. Az is nagyon valószínű, hogy nem azo64