Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

szava feltehetően Faludi Ferenc A pipárul с szonettjéből való. Az ence tréfaszót lásd az encembenc, encsembencsem összetételben is; jelentése: 'semmit sem érő, haszontalan . Vö. 64. jegyzet. 58 RMKT XVII 4, 186. 59 RMKT XVII 2, 206. Vö. Varga Imre megjegyzésével: „Ismeretes Rimaynak a fentire emlékeztető rímbokra — de szerelmes versben." Thordai János zsoltárainak forrásáról, manierizmusról, ItK, LXXII (1968), 550. 60 RMKT XVII 3, 146. A Teleki-énekeskönyvből, 1663 körüli másolat. Feltűnő a Nyéki-Vörös szöveggel való összefüggés, mert a strófa végén még a skorpió is megvan: „Hogy scorpioimmal / Ugy ne járjak, mint praedaloimmal." 61 RMKT XVII 3, 299. A Vásárhelyi-daloskönyvből. 62 Gyöngyösi István Összes költeményei, kiad. Badics Ferenc, III. köt., Bp., 1935, 115. Vö. még: „szerencse—gerlice—ércse—segítse" (Murányi Venus, II, 77). Az egész strófát saját versébe kebelezi Amadé Antal. Lásd Gálos Rezső kiadását, Bp., 1937, 45. 63 RMKT XVII 10, 621. A velence Hakaró) a pincé-re rímelne, de ehhez jobb rím ugyanitt (a 619. lapon) a népi mondásból is ismert Vince: „Fényes napsugárral tündököljék Vince, / Hogy pajta búzával, borral teljék pinpe." 64 A Váci Énekes Gyűjtemény-bői (Sebestyén Gyula, Ethnographie XXIV, 1913, nyomán) idézi Mezei Márta, Felvilágosodáskori líránk Csokonai előtt, Bp., 1974,166. 65 Várkonyi Báró Amadé László Versei, kiad. Négyesy László, Bp., 1892, 312. Mezei M. szerint (uo.) ,,a szöveg megenged olyan feltevést, hogy esetleg Amadénál is egy régi, népi vagy népszerű minta továbbköltéséről volt szó". — De mennyire, hogy megenged! 66 Faludi F., I. т., 886. 67 Szirmay Antal, Hungária in parabolis ..., Buda, 1807, 147. (Az első kiadás: 1804.) Lásd még (113) :,,Sehonnai, gézengúz, encenbenc, pökedelem gaz fia." 68 Magyar Hírmondó (Pozsony), 1785, 773—774. A jóval hosszabb névtelen versre Téglássy Imre talált rá. A vers bevezetése így szól: „A minap Erdélyből egy újházas jóbarát azt írja Bécsben tanuló barátjának tréfából, hogy hajóra ül, és a Maroson, le Szeged felé, a Dunán, Pontuson és a Középtengeren Velencébe hajókázik, azhonnan Bécsben, mikor nem is vélné, levelét veszi. A bécsi veszi tollát és amazt tréfás szándékáról a következendő versekkel kívánja leültetni: > Messze van Enyedtől, a vízkór Velence <..." stb. A szegedi Boszorkányszigettől induló velencei és földkörüli utazás terve Kiss Istvánnak is eszébe jutott, a Jeruzsálemi utazás-ban kedvesen ábrándozik róla. A helyet értelmezi Szander József, Magyar irodalom - olasz irodalom, Bp., 1963, 439—440. 69 Pajkos énekek, kiad. Stoll Béla, Bp., 1984, 157, 251. Szirmay Antal 1812-i kéziratából. 59