Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Kőszeghy Péter: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás
Kőszeghy Péter BALASSI BÁLINT KÖLTÉSZETE: HAGYOMÁNY ÉS ÚJÍTÁS Balassi Bálint költészetének vizsgálata sok szempontból egybeesik annak a kérdésnek a megválaszolásával, hogy hogyan, milyen utakon-módokon alakult ki a magyar nyelvű világi költészet. Mennyiben folytatója Balassi egy korábbi magyar irodalmi hagyománynak, avagy mennyiben újító? Milyen mérvű az a kétségtelenül megfigyelhető diszkontinuitás, amely a XVI. század második felében kibomló magyar nyelvű irodalom és a korábbi magyar hagyomány között van? Mindeme kérdések legfőbb ihletője az a tény, hogy Balassi előttről a szerelmes vers — a kor elnevezésében: a virágének — szinte ismeretlen írott költészetünkben. Hangsúlyozzuk: írott költészetünkben. Mert a szóbeliségben, legalábbis a Balassit közvetlenül megelőző száz évben, bizonnyal tudjuk, hogy léteztek virágénekek. Lejegyezve csak némi versmorzsalék maradt ezekből, de megőrződtek az e dalokat kárhoztató nyilatkozatok. Már Temesvári Pelbárt elítéli az érzéki dalokban gyönyörködő embert 1 , a tudós erazmista Sylvester János is megvetéssel ír „ganéj" tartalmukról, ámde ő az, aki meglátja a virágénekek nyelvezetében a metaforikus-parabolikus kifejezésmódok szépségét is, s ebből az egy szempontból a Biblia „tulajdon jegyzísben" és „nem tulajdon jegyzísben" egyaránt olvasható nyelvével rokonítja őket; 2 míg a későbbiekben, a XVI. század második felében, a protestáns és katolikus papok egyaránt felháborodva dörögnek a virágénekek ellen; 3 jellemző, hogy katolikus részről a paráznaság meggyónandó vétkei között a virágénekmondás-hallgatás is szerepel. 4 Volt tehát szerelmi költészet — virágének — Balassi előtt is, az ő korában is, ámde hogy milyen volt, olyan-e, mint Balassi udvarló énekei, avagy más 5 , — ez már fogósabb kérdés. 6 Maga a virágének fogalom is meglehetősen differenciálatlan. 7 A városi jegyzőkönyvekből úgy látszik, hogy a polgárság szemében a kurválkodás és a virágének-mondás nagyjából egyet jelentett, 8 ugyanakkor a Balassi-kódex egyik másolója virágénekekne« nevezi Balassi verseit, 9 ezt a terminust használja a „szép Venusról és szerelmes fiárul, Cupidorul" szóló énekeket tartalmazó kézdiszentlelki iskolai rendtartás, 10 sőt (Homonnay Bálint írja naplójában 11 ) némely tanulatlan emberek, a hajdúk, a szent zsoltárszöveget is virágéneknek minősítették, nyilván nem mást akarva mondani ezzel, minthogy ,fölösleges', .értéktelen' ének. A szövegek csekély számán túl a virágének fogalom tisztázatlansága is hozzájárult ahhoz, hogy Balassi Bálint költészetének kialakulásáról két, nehezen összeegyeztethető nézet is forgalomba került. Az egyik Balassiban a magyar nyelvű költészet nagy újítóját látja, aki, ha talán nem is társak nélkül, egy minőségileg új költészetet teremtett. 12 A másik vélemény sem tagadja Balassi számos költészettörténeti jelentőségű újítását, de erőteljesen hangsúlyozza a magyar nyelvű irodalmi hagyományt, és Balassit egy korábbi, egy belső magyar fejlődés betetőző jenek is tekinti. 13 Sem Balassi előttről, sem Balassi korából nem valószínű, hogy szerelmes versek tömege kerülne elő. Ennek nemcsak a források »természetes' pusztulása az oka, hanem az is, hogy ezen típusú költészet sokáig elsődlegesen — nem kizárólag! — az oralitásban élt, továbbá, még ha le is írták ezeket a konkrét udvarlási célt szolgáló szövegeket, a legtöbbjét a címzett bizonnyal megsemmisítette. Jellemző, hogy Telegdi Kata ángyához írt verses levelének 14 — amely erkölcstelennek igazán nem mondható — a végén ez áll: „Kegyelmed az levelet senki kézibe ne adja". Telegdi Pál menyasszonyát, Várday Katát bíztatja, hogy írjon már neki, hiszen „ha az szemírmetessíget veted élőmben, az igen kevés mentség, mert mi köztünk immár meg kell annak aludni", és siet megnyugtatni a félénk arát: „írj nekem, bizony senkinek nem mutatom, senki nem is
