Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

Farsangban legvidámabb volt Velence, és legvadabbul járta egykoron, Táncolt, dalolt a boldogság kegyence, Álarcban, mint valami víg toron. Mit rejtett még e gyémántos szelence? (Kosztolányi Dezső Byron-fordítása:Beppo, megj. 1920)

73 Engem nem hívnak Parisok, Velencék, Hol mint szökőkút, gyöngyöz életár. Reám Hazám tarolt mezője vár — Ó, csak tarolt ne volna! én is mennék. Talán, talán úgy én is ott lehetnék. De itt aszott a tépdesett határ S hiába hullatom könyűm le, már Nem sercen fű és nem libegnek lepkék, Mert Istenúr, hogy szántsa, bérre vár És semmim sincsen, amivel fizetnék, És hitem összedől, mint kártyavár: Jaj, Sorsunk elvesztette bús lelencét! És szívem sincs, odaadtam régen már Egy szőke lánynak e fakult szelencét. (József Attila: Szerelmes, keserű hazafiság, kötetben 1922)

74 Te régi századok lelence. Azúr, aranyló, mély medence. Gyémántokkal rakott szelence. Ha nem leszek, mond, elfeledsz-e, Velence? [Kosztolányi Dezső: Esti Kornél rímei, 1930) 75 Hogy a századfordulóhoz közelibb megoldásokban mi a szecessziós ízlés zsúfoló dekorativitásának öröksége — azt érdemes volna alaposabban megvizsgálni.

76 Közelítsünk most az új Velence-rímekhez Horváth János újszerűséget hangsúlyozó minősítésével. A rímízlésében konzervatív (a magyar rím klasszikus tetőpontját Tompa Mihály költészetével megjelölő) Horváth is elismeri, hogy a századelőn ,,a tiszta rímek (...) virtuózai álltak elő, s újabban némelyek (Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád) a rímet megfelelő rangra emelték a vers tényezői közt."

77 Érvényes ez a Velence-r\mek körüli modern fejleményekre is, de mindezt egyszersmind azzal a kritikával kell megítélnünk, amit Rába György alkalmaz éppen Kosztolányiról szólva, akinek a magyar Beppó-]ábar\ „pompázó rímek nemegyszer a fordító betoldotta szóképek is."

78 Rászabhatjuk e minősítést a Nyugat első nemzedékének több rímklasszikusára: rímeik valóban pompázatosak s olykor díszítő betoldások. A Rimay óta diadalmas Ve/ence-rímbokor zavartalan, édességes összecsendítgetése nem is tartott soká, tanúi lehetünk felemás bukásának, a véle való leszámolás kísérletének is. A Nyugat harmadik nemzedékének kiváló képviselője, Jékely Zoltán próbálta kitépni a magyar költé50