Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

1571. december 12-én Zrínyi György írja Batthyány Boldizsárnak Monyorókerékről, hogy „ismegint Csáktornyára alá kell sietnie", mert oda hoztak „valami tengeri marhát", amelyekből majd küld egyetmást Batthyánynak, csak küldjön neki ő is egy agarat, s ha lehetséges, ,,az Kormos nevű agarat küldje". Említi ez a levél „az tengerön való hadakozásnak dolgát" is, amit „szintén Velencéből írván küldöttek" Zrínyi Györgynek: „Mert énnékem egyik tengermelléki tiszttartóm Velencében volt, ki által küldöttek."

6 Thurzó György Árva megyei főispán, a későbbi nádor, akivel Rimay 1602-től már levéllel dokumentálható kapcsolatba kerül,

7 1597 tavaszán járt Velencében. Komlovszki Tibor által megtalált s kiadás előtt álló latin útijegyzeteiből

8 úgy látszik, hogy Thurzó velencei útját elsősorban azok a tárgyalások motiválhatták, amelyeket egy herceggel és a pápa legátusával folytatott, továbbá természetesen a velencei bevásárlás. (A mesés gazdagságú Thurzó-kincstár jegyzékében találunk pl. „egy gundola [=gondola] formára csinált pohárt" és 31 „posztós olasz kárpitot".

9

) De összefügött Thurzó útja a Zrínyiekkel is: sorra vendégeskedik birtokaikon, a Velencében vett portékák Ozalyban várják, Zágrábban találkozik Istvánffyval és a horvát bánnal. (Talán ekkor kapta azt a „födeles, merőn aranyozott, öreg poharat", amelyet kincstárának leltára szerint „Zrínyi uram adott."

10

) 1597. május 3-án Thurzó György pontokba foglalva kezdi felsorolni, mi mindent látott Velencében, s már-már azt hihetnők, szabályos városleírásra készül, de mindjárt abba is hagyja. Grimani dogé feleségének megkoronázásáról még élményszerűen szól, minden mást csak kutyafuttában említ.. Tetszetős feltevés, hogy a Zrínyi-birtokokon otthonos Rimayt elképzeljük Thurzó György 1597. évi velencei kíséretének tagjaként, de nincs hozzá semmi fogódzó. Vessük is el, s térjünk vissza a hét évvel korábbi vidóci levélhez. A velencei utazás kétségtelen tenyéré ugyan ebből sem következtethetünk, a fenti két adat azonban valószínűsíti, hogy főurat, követet, tiszttartót gazdasági vagy politikai ügyekben akármely familiáris elkísérhetett Csáktornyáról Velencébe, különösen, ha olyan kiváló ajánlólevelei, intellektuális és gyakorlati képességei voltak, mint Rimaynak, aki már 10—12 évesen Balassi verseiről mondott véleményt, négy—öt év múltán pedig Báthory országbíró posztóvásárlási ügyleteit bonyolítja. Ismerjük Rimay jóval későbbi portai vásárlásainak listáját is;

11 ezekből kitetszően igazán mesterfokon művelte a külföldi bevásárlás tudományát. Ha a vidóci levél csak ,,bemenő-szándék"-ról tudósít is, hitelesebbnek látszik vallani Velencéről Én édes Ilonám ... kezdetű versének híres hasonlataiban a költő: Mert az te szerelmed engem úgy környülvett, mint pézsmát ó szelence, Az én szívem kivel szintén úgy hevült el, mint tűz miatt kemence. Mert te szépségedbe szívem úgy merült be, mint tengerben Velence. A szerelmes vers szelence—kemence rímét átveszi Rimay Bolygó János álnéven írt 1608. évi verses pasquillusába is: Mint mercuriommal megtöltött szelence, Hidgyed, hogy keserves leszen az gyümölcse, Tudod-é, számodra gyúlt föl egy kemence.

12 Irodalmi Velence-élmény? Ha Rimay járt Velencében, s ha oly köznapi módon került is oda, mint akármelyik tengeri marháért küldött tiszttartó, az Itáliának s Velencének kijáró áhítattal értelmezhette az elébe táruló látványt; feltehetően utazási tanácsok előírásait figyelembe véve. Az itáliai utazások tanának legnevezetesebb kidolgozója Epistola de peregrinatione italica címen ismert levelé37