Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Komlovszki Tibor: Rimay költészete és Ecsedi Báthory István

Komlovszki Tibor RIMAY KÖLTÉSZETE ÉS ECSEDI BÁTHORY ISTVÁN Jól ismert, hogy Rimay költészetét, élet- és irodalomszemléletét, de stílusát is két példakép befolyásolta meghatározóan; Justus Lipsius sztoikus filozófiai, etikai eszmerendszere, az európai tudományosság nagyhírű s Európa-szerte népszerű mestere, az entellektüell magatartás európai mércéje, és a hazai költői példa, a nemzeti nyelvű klasszikus színvonalú költészetet megteremtő Balassi Bálint. Lipsius befolyása életművére egyértelműbb, a Balassi költészetével való kapcsolat ellentmondásosabb. A Rimay-vers ugyanis nem sokáig követi a mester, a költőbarát lírai örökségét. Költészetük különbözőségében két nemzedék irodalomszemlélete, világképe, értékrendszere, stílusa jut kifejezésre. Balassi a magyar reneszánsz fénykorának reprezentánsa, az addigi költői eredmények szintetizáló lírikusa, Rimay pedig a késő reneszánsz -manierista periódus, a XVII. század első harmada irodalmi törekvéseinek, szemléletének leghívebb kifejezője. Az európai reneszánsz válságának jelei már Balassi életében jelentkeznek nálunk is, költészetében pedig a manierizmusra jellemző néhány motívum is föltűnik ugyan, de a hazai általános válságtudat elmélyülése, tudatosodása és tartóssá válása a halála utáni évtizedekben következik be. A XVI. századi értékeszmények iránti vonzalom megrendül és új értékorientáció kezd tért hódítani. Ennek a válságtudatnak, a hagyományos értékszemlélet megrendülésének lesz tudatos költői kifejezője Rimay János. Költészetében a magyar reneszánsz korára jellemző eszmények válsága, az általános erkölcsi hanyatlás érzékelése kerül megfogalmazásra, ugyanakkor annak az életformának a keresése, amely lehetővé teszi az entellektüel számára a nehéz idők átvészelését. Rimay szerint ez csak a meglévő viszonyokkal való megbékélésben, a horatiusi középszerrel való megelégedésben, a könyvtárszobákba való visszahúzódással érhető el. Ez vezeti el az antik filozófusokhoz s a sztoikus szemléletet korszerűsítő Lipsiushoz. Nem csupán a szellemi elit követendő életstílusát próbálta megfogalmazni, de a közállapotokban eluralkodó áldatlan viszonyokat is pontosan érzékelte. 1592-ben Lipsiusnak küldött levelében az európai hírű tudós hazai népszerűségéről beszámolva, érzékletesen jellemezte a hazai állapotokat, a századvégi közhangulatot: „Itt az emberek sem lélekben, sem testben nincsenek biztonságban, még a beszéd és hallgatás közlekedéséből is kizárva némán sóhajtoznak, és még annak emlékét is elvesztették, hogy hatalmukban van-e felejteni és hallgatni ... A XVI. századi hazai állapotok a korábbi évtizedekben, Balassi idején sem sugalltak különösebb biztonságérzetet, de a válságtudat, szorongás, bizonytalanság a század végétől állandósult. Rimay sajátos költői hangja, életszemlélete, a morális kérdések iránti fogékonysága, meditativ hajlama kibontakozásában és megerősödésében a kor általános válságtudata és Justus Lipsius hatása mellett közvetlenebb hazai irodalmi tényezővel, eddig figyelembe nem vett inspiráció lehetőségével is számolnunk kell. Ezt, az eddig számon nem tartott, Rimay élet- és létszemléletét befolyásoló, költészetének a Balassiétól olyannyira eltérő sajátosságai kialakulását elősegítő kapcsolatot szeretném bemutatni. A magyar reneszánsz válságának általános elmélyülését jelzi, hogy a XVI. század végétől megerősödött a vallásos elmélkedések, a morális kérdések iránti érdeklődés. Jórészt főrangú, arisztokrata szerzők fordultak a vallásos elmélkedés műfajához. Általában valamilyen sorscsapás 26