Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Ács Pál: A Balassi-imitáció elmélete és gyakorlata Rimay János műveiben
Ács Pál A BALASSI-IMITÁCIÓ ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA RIMAY JÁNOS MÜVEIBEN Akár mesterétől elütő szellemiségét hangsúlyozzuk, akár Balassihoz való hasonlóságát emeljük ki, nem különbözünk abban, hogy Balassi Bálint életművének függvényeként értékel jük Rimay költészetét. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a Balassi-líra késő-reneszánsz, manierista folytatását, vagy kora-barokk antitézisét véljük fölismerni Rimayban. Általában nehezen szabadulunk irodalomtörténetünk melodramatikus közhelyétől, a haldokló mester fölé hajló tanítvány jelenetétől. Lehet valami igaza Thienemann Tivadarnak abban, hogy „minden későbbi írónak lelkét terheli az ő utolsó kérdése: miként öröklődik át az író emléke és szellemi hagyatéka az eljövendő nemzedékre". 1 Ez a lelkifurdalás az irodalomtörténészt is jellemzi, ezért feladatának érzi a két költő összehasonlítását, de mindig óvatos távolságtartással, mintha félő volna, hogy az örökös valamiképp méltatlannak bizonyul az örökségre. A Balassi-kutatás történeti poétikai módszere — a többi irodalomtörténeti metódussal összhangban — Balassi Bálinthoz kapcsolja Rimayt, de nemigen feszegeti, hogy folytatja-e vagy megtagadja azt, amit mestere elkezdett. Csupán ráirányítja a figyelmet arra az aktivitásra, amelyet Rimay a Balassi körül formálódó költői iskolában kifejtett. Ez az elmélet sem magyarázza meg — ez nem is feladata —a kezdeményező Balassi és tanítványa, Rimay közti alapvető különbözőségeket. 2 A kézenfekvő megoldás az lehet, hogy az értékegyeztető méricskélésekről és összevetésekről eleve lemondunk, megpróbálva elfogadni azt a kétségbevonhatatlan körülményt, hogy az ekkortájt kibontakozó magyar elit-irodalom önálló, a Balasiétól megkülönböztetendő, nem lovagi, hanem tudós, humanista válfajával állunk szemben Rimay verseit és prózáját olvasva. Egykorú kedvelői is a tudós nemesembert látták benne, aki egész életét a magyar nyelven való ékesszólás mind tökéletesebb kiművelésének szentelte. írásaiban az értő keveseknek szóló bölcs mélységet és kifinomult kultúráltságot becsülte Madách Gáspár is, aki így írt Rimay — Balassiéhoz hasonló sorsú — kallódó művelőiről: „Akarnám, ha ... Rimay János atyánkfiának ... izzasztó elméjéből való írásának munkája feledségben semmi ne jutna országunkban, mert itt immár mi tájunkon igen hanyatlásra juta ... munkájának szép, fontos magyarsággal folyó elméje, bágyasztó ékes írása, s oly emberek is forgatják immár írásit, az kiknek elméjének csekély volta nem is érdemlené; s nem hogy az olvasásra kezében is vehetné, nem értvén, eszében sem vehetvén bölcs írásának magyarságát ..., tiszta szép ékes tudományú írásáf'. 3 (Kiemelés tőlem — Â. P.) Törekvéseiben, írói igyekezetében nagyon hasonló volt Rimay a késői protestáns humanista erazmistákhoz, például Baranyai Decsi Jánoshoz. 4 E tudósok síkra szálltak a magyar nyelv alkalmasságáért az egyetemes műveltség közvetítésére, mintegy folytatva Sylvester Jánosék „nyelvi harcát". s Baranyai Decsi Adagiadéhoz 6 Rimay barátja, Tolnai Balog János írt kísérő distichonokat, 7 az, aki a humanista Balassi-kultusz egyik első élesztője volt. Ezek az írók olvasták, értették egymás munkáit. Az Adagiát kísérő vers tanúsítja, hogy Tolnai Balog jól ismerte a megdicsért könyv szerzőjének nyelvelméletét is, s voltaképpen nem is pusztán az Erasmus-magyarítást, hanem annak célját, a magyar nyelv felsőbbségének bizonyíthatóságát méltatta: „Művelt nyelv ez, könnyen árad, s jobb a mesére, / Mint a görög, héber s mint a neves latin is." Rimay János esztétikai tartalmú írásai ehhez a humanista nyelvművelő mozgalomhoz állanak közel, azzal a kétségkívül jelentős többlettel, hogy felismerte: Balassi 3álint géniusza hozta létre a magyar költői, irodalmi nyelvet, s ezért a magyar poétáknak imita7óra méltó példaképül szolgálhat. Ezt a nemzeti célú, humanista szándékot vélem fölfedezni ^imay Balassi-követésének ideológiájában, ennek mitológiai keretében és poétikájában. 16
