Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Szabó Ferenc: Az irodalmi hagyományápolás helyzete és lehetőségei Békés megyében
tavaszán a Petőfi Irodalmi Múzeumban megnyíló kiállítás egyik fő része. Kiadványok tekintetében: 1987-ben Gálos Magda tollából Justh Zsigmond művelődési törekvéseinek feldolgozását, továbbá Takács László munkájaként a megyebeli József Attila-hagyományok összefoglalását jelentetjük meg. 1988-ra tervezzük Elek László már említett munkája (Művelődés, irodalom Békés megyében) II. kötetének kiadását, a XIX. század második felének feldolgozásával. Szeretnénk a Megyei Levéltárral együttesen közreadni a levéltárban őrzött Kner-levelezés igen alapos repertóriumát, Elek László munkáját. A megyei irodalmi topográfia munkaközösségét 1985 őszén szerveztük meg, magyartanárok, könyvtárosok, muzeológusok, levéltárosok részvételével, a megye területét a jelentősebb településekre és vonzáskörzetükre felosztva. A topográfia legtöbb hibalehetőséget nyújtó részének minél pontosabbá tétele érdekében tervezzük az 1945 utáni szerzőkre vonatkozó rész előzetes, nyers kéziratként történő közreadását, hogy azt — kérve az adatok kiegészítését, javítását — széles körben ellenőriztethessük. Nem lenne teljes az irodalmi hagyományápolásról adott kép, ha a TIT ilyen témájú előadásairól nem szólnánk. Jelenleg 116 tagja van a megyei szakosztálynak, a múlt évben elhangzott előadások száma 480 volt (az átlagosan megszokott 320—350-nel szemben). A képet azzal tehetjük reálisabbá, hogy az előadások között jónéhány szakköri foglalkozás vagy egyetemi előkészítő volt, s a szakosztályi tagok nagyobb része csak egy-két előadást tartott vagy egyet sem. Az ingadozó színvonalú és nemegyszer szerencsétlen tematikájú pedagógus továbbképző alkalmak mellett a TIT előadói konferenciának nevezett nívósabb előadásai érdemi szerepet játszanak az irodalomtörténetírás új eredményeinek megismertetésében is. Azt hiszem, Békés megyének nincs sok dicsekedni valója az irodalmi hagyományápolás eddigi eredményeivel és mostani helyzetével. Remélhető azonban, hogy a tennivalók felismerését a tettek követhetik. A szervezés, a tartalmi fellendülés szolgálatában jó lehetőségeket nyújthat majd a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megalakítani tervezett megyei csoportja. 145