Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Szabó Ferenc: Az irodalmi hagyományápolás helyzete és lehetőségei Békés megyében

A nagyobb csomópontok tehát, ahol magunknak és a hazának egyaránt megőrizni és megmutatni valónk van, a következők: Petőfi és nagy kortársai, a Kner- és Tevan-könyvkiadás, a népi írók és a népi mozgalom s hozzájuk kapcsolódóan a parasztság, a falu írói ábrázolása bármely műfajban, egészen napjainkig. A múltat és a jelent tekintve egyaránt szigorúbban értelmezzük az ,,irodalmi élet" minőségét, s ennek jegyében Békés megyében laza csoportosulásokról, műhelyszervezői kísérletekről beszélhetünk, többnyire azonban egyéni alkotókat tarthatunk számon. Ezek egy jelentős része a helyi művelődés, a befogadó közeg nevelése, az erőteljesebb tehetségek elindítása szempontjából vizsgálható — azaz része az irodalom lokális hátterének. A rendszeres és tartalmas hagyományápolás legelső feltétele a megalapozó gyűjtő-, feltáró és feldolgozó munka. Ebben a tekintetben az intézményi fejlesztési lehetőségeket Békés megye a kedvezőbb esztendőkben is csak részben használta ki. A könyvtári „profilú" irodalmi anyag kutatásra alkalmas teljességben a megyére vonatkozóan szétszórtan található (legjobb az 1984-ben új épületbe költözött Megyei Könyvtár és a szarvasi gimnázium gyűjteménye, a Kner-kiadványokra nézve a gyomaendrődi Kner Nyomdaipari Múzeum), az 1950 előtti nem önálló kiadványban közölt írások zöme csak a budapesti, szegedi, debreceni nagyobb könyvtárakban található meg. Úgy tűnik, mind könyvtári, mind más tekintetben leginkább és legkönynyebben elérhetően a regionális tudományos központ szerepét mindinkább betöltő Szeged intézményeire tudunk támaszkodni ezután is. Attól függetlenül a könyvtári hálózat szakembereivel vállvetve megkíséreljük azt, hogy a megyebeli intézményi könyvtárakban hozzáférhető és a megyei könyvtár állományából hiányzó, idevágó művekről lelőhelykatalógust készítsünk a szétszórtság hátrányainak enyhítése céljából. Könyvtári, múzeumi és levéltári munkamegosztással mikrofilmeztetési és xerox-másolat készíttetési összehangolt programra is gondoltunk, egymás kölcsönös tájékoztatásával, figyelemmel a fentebb jelzett csomópontokra is. Míg a bármikor nyomdafestéket látott írások hozzáférhetőségének elérése elsőrenden szervezési és anyagi (s nem kis mértékben: türelmi) kérdés, a múzeumi vagy könyvtári kézirattári, fényképtári jellegű dokumentáció, különösen pedig a múzeumba tartozó irodalmi tárgyi hagyatékok begyűjtése, megőrzése és feldolgozása eddig szinte csak véletlenszerűen folyt. (Felajánlás vagy hagyatékozás illetve vásárlás útján.) Miután költség- és férőhelyigényes anyagról, sőt: épületekről kellett volna gondoskodni, a tárgyi hagyatékok zöme — különösen a II. világháború végén, majd a különféle kényszerkilakoltatásokkal, de a kastélyok jórészének lebontásával is — elveszett, elpusztult, vagy azonosíthatatlanná vált. A korábbi próbálkozások és érdemi részeredmények után most születik meg a megyebeli irodalmi muzeológiai részleg, az utóbbi években újrakezdett gyűjtést és feldolgozást felerősítve. A munka eddig részint belső erők segítségével, részben külső munkatársak bevonásával folyt, főhivatású szakember és egy gyűjteménykezelő munkába állítása következik. A társintézményekkel együttműködésre törekvő megyei irodalmi muzeológia bázishelye Orosházán alakult ki, a Darvas József nevét viselő emlékházhoz kapcsolva, de Szeged közelségét is figyelembe véve. A megfelelő új épületrész átadása rövidesen megtörténik, lehetővé teszi a gyűjtemény bővítését és használatát. Az intézményi keretekhez kapcsoltan szólhatunk a legnagyobb gondról: az irodalomtörténeti kutatás iránt komolyabb vonzalmat érző fiatal szakembergárda kis számáról. A kutatásban és publikálásban jártasabb néhány személy jóformán nincs kinek átadja a stafétabotot. Az utánpótlás a könyvtárosok, egyes újságírók köréből várható, továbbá a pedagógusok soraiból. A hajdani tudós tanárok kiöregedtek, elmentek. Akadnak jól képzett fiatalok, de érdeklődésük sugara — a bevezetőben jelzett lokálpatrióta töltés gyengesége vagy hiánya folytán? — nem a kutatás felé irányul. Jobb esetben szemmeltartják az irodalmi életet, egyes alkotókat, s róluk véleményt formálnak, de azt leírni azaz rendszerezni csak kivételesen hajlandók. 143